Kosár
0
0 Ft
Budai Orsolya - versek
Verseim gyűjteménye
Az vagy, és én az vagyok. Gyermekei a Napnak, a Szélnek, az Esőnek, a tiszta Égnek. Mindenben ott vagy, mindenben ott vagyok. Ölelésében a természet csendjének.
~Budai Orsolya~
Minden jog fenntartva! ©
Fotó: Fekete Huba
BUDAI ORSOLYA
ÁPRILIS
Virágok és hópelyhek
kacagó szócsendek
eső kopog
ajtót nyitok
friss szellőben
tavasz susog
csengő-bongó április
havat szórtál
magot is
egyedem - begyedem
Nap simít melegen
ablakom kitárom
szívemben világom.
2022
BUDAI ORSOLYA
VÁLTOZÁS, TE ÖRÖK!
Ürítem poharam!
Mérgező kétségek ballonját
oh, ezerszer kiittam...
Most más idők jönnek!
Tiszták, béketeltek.
Pusztító fegyverek,
tüzes korbácsok
haragja ég veled!
Itt most tenni kell!
Nemes szívből élni!
Nemzedékek zsivalya
egekbe emelkedj!
Károgó varjak hada,
hess! Szavaim halljátok!
Kiürült a posvány!
Mérgek, zsivalyok,
fegyverek,
korbácsok, káralmak...
Hah! Végetek!
Tűzvörös Főnix,
parazsad izzó,
szellemed vezet.
Csend. Időtlen lebegés.
Oly' világ nyitja kelyhét,
hol bimbóz a szándék,
s a képzelet bibéjén
terem a változás!
2022
BUDAI ORSOLYA
FÉNYLŐ TÜZEK
Didergő párnán szuszogtak az éjjelek,
deres álmukat révedték a nappalok,
kies verem ölén gubbasztott fülemüle,
fázósan olvadtak karomba hajnalok.
Lomhán kúszott ólom testével az idő,
mélán fonnyadt a kesergő magány húsa,
örvénylő folyamban fuldoklott a kétség,
s kínzón meredt borgőzbe a feledés odúja.
Megváltó extázisba zuhant a félelem,
perzselő szintézisek vadul vágtattak,
pillegő fordulat megrészegült pilláin,
fénylő tekintetek egymásba karoltak.
Szemeid parazsa fénylő tüzem gyújtotta,
lelkünk égisze alatt illatos tavasz virradt,
fagyos álmunkból ébredő kertünkben,
nárciszok, vadrózsák szirmai bomlottak.
Lényeddel hevítetted szívem melegét,
bársonyos ajkadra csókjaim simultak,
lüktető szerelmünk csúcsai megremegtek,
s kitörő vágyaink szárnyat bontottak.
2022
BUDAI ORSOLYA
OLYAN VILÁG JÖN...
Olyan világ jön (nyílik),
amikor az Ember örül a szépnek.
A tiszta tehetségnek.
És mind, 'ki érez, jelleméből él...
A szépség igaz természetünk.
A tehetség áldás.
És a jellem fénylő csillag.
Mert most mi jövünk (vagyunk) ...
A jók.
A szívünkből élők.
A lelkünk virágát kitárók.
És beborítjuk szépséggel a világot.
Megfestjük tehetségünkkel a bolygót.
Szívünkben élő hittel ragyogtatjuk a jellemet.
Mert most mi jövünk. Vagyunk.
2022
Márai Sándor - Olyan világ jön című versére írt egyéni interpretáció
BUDAI ORSOLYA
DECEMBERELŐ
Tél ide, tél oda,
pelyheknek sátora,
Hóember lábnyoma,
pilletánc.
Zizzenő-reccsenő
dércsipke terítő,
roppanó - rikkantó
szánkóláz.
Kertekben fészkelő
kismadár etető,
begyeket megtöltő
kisfaház.
Kacagó hóangyal
kékrehűlt ajkakkal,
didergő szárnyakkal,
jégvarázs.
Szertelen kertelem,
rímekbe lehelem,
Decembert szeretem,
télrománc.
2021
Fotók: Budai Orsolya
BUDAI ORSOLYA
PENNA
könnyű sóhajjá ritkul a harmat
hűvös lehelet zúzmarát aggat
kristály fátyolruhát hímez a tél
s pőre ágkaron elpihen a dér
lehulló csillagok semmibe tűnnek
arasz'ló napkelte fénymagot ültet
lelkek tavában a remény dereng
Isten pennája írja a jelent
2021
ORSOLYA BUDAI
I BELIEVE
I believe in spirit, in beauty
in the distance of infinity
I believe in moments and sparkling melody
changing and liberal philosophy
I believe in everything that is lovely
what other people think is imaginary
I believe in the happiness of dazzling ecstasy
the past's dark shadows aren't kept in me
I believe in our hearts there is love
while dear children are sent from above
I believe that every agony will pass by
and every bitter fear will fly
I believe in the power of romance
and the respect of all humans
I believe in dewdrops on the grass, in the sunshine
in every otherworldly sign
in the clear beauty of essence
in the forest's peaceful silence
In the twirls of the butterflies, in the flower's allurement,
in the cricket songs on the grassland
I believe in the sky that's turquoise
in the cooling sensation of the breeze
I believe in the birds who sing day by day
singing their serenade like someone who has a lot to say
I believe in you, who is with me
an amazing life with you is what I see
I believe that everyone is one and equal
that our Father is God the creator of all
and I believe, that everyone was born of noble reason
its soul feels the divine instruction
when the heart's immense pain gets its way
heavy tonnes can't push its belief away
it lifts its head up to see the sky
and away life's cuts fly
I believe in hugs and true Love's kisses
in words and in promises
I believe in the whole family
where parents and grandparents protect wisely
I believe siblings cooperate in their lives
in our children's starry eyes
I believe in the future and in the past
in the moment and the last
I believe that life will emerge from me
I will find every joy and beauty
I believe in the soul and eternity
in peace and harmony
I see the worries and difficulty
I walk a path both smooth and stony
I won't forget the infinite power of the firmament
The Universe's rich present
I accept all the world's wonderfulness
each day, I spend with happiness
2018
Translated by: Orsolya Budai & Blanka Fekete
BUDAI ORSOLYA
HISZEK
Hiszek a szépségben, a szellem erejében,
a végtelennek tűnő messzeségben.
Hiszek a pillanatban, a pezsdítő dalban,
a változásban, a szabad gondolatban.
Hiszem a boldogság szédítő mámorát,
nem őrzöm magamban a múlt sötét árnyát.
S hiszem, hogy a Földön érték a szeretet,
míg e világra születnek drága gyermekek.
Hiszem, hogy elmúlik minden gyötrelem,
messze száll minden keserű félelem.
Hiszem a szerelem emelő erejét,
embertársaim tiszteletét.
Hiszek a harmatos fűben, napsugárban,
minden földi és égi csodában,
a természet tiszta szépségében,
erdők mélyének nyugalmas csendjében.
Virágok bájában, bogarak táncában,
s a mezőn zengő tücsök szerenádban.
Hiszek az ég szikrázó kékjében,
s a hűsítő, simogató szélben.
Hiszek a madárban, ki nap, mint nap dalol,
énekét zenéli fáradhatatlanul.
Hiszek benned, ki egy vagy velem,
kivel osztozom e csodás életen.
Hiszem, hogy egyenlő mindenki és minden,
hogy édesapánk a teremtő Isten.
S hiszem, hogy mindenki nemes céllal született,
lelkében érzi az isteni rendet.
Midőn szívét szakítja temérdek teher
a mázsás súly nem nyomja hitét el.
Tekintetét az égre emeli,
begyógyulnak az élet kegyetlen sebei.
Hiszek az ölelésben, a csókban,
az ígéretben, a kimondott szóban.
Hiszek a család szentségében,
szülők, nagyszülők vigyázó szemében.
Hiszek a testvérek szövetségében,
gyermekeink ragyogó tekintetében.
Hiszek a jövőben, és hiszek a múltban,
hiszek a jelenben, a mostban.
Hiszem, hogy belőlem indul az élet,
meglátok minden örömöt és szépet.
Hiszem a szellemet, az örök létet,
a nyugalmat, a békességet.
S látom a bajt is, a súlyos gondokat,
járom a sima és rögös utakat.
De nem feledem a mindenség örök hatalmát,
az Univerzum bőséges jutalmát.
Elfogadom e csodás ajándékokat,
boldogsággal töltöm minden napomat.
2018
BUDAI ORSOLYA
ERDEI ÖSVÉNYEN
Aranyló fürtökkel
szellő incselkedik,
őszülő lombokon
sárgállón, vöröslőn
Napfivér fürdőzik.
Felzizzen rőt avar,
libben egy pókfonál,
lelassult lépteken
reccsenő gally pattan,
megcsillan ökörnyál.
2021
BUDAI ORSOLYA
IZZÓ ÉJSZAKÁK
rozsdavörös kabátjában
komótosan sétál az ősz -
ábrándos, arany mosollyal,
szívében ezer emlékkel,
s mélázón tekint a csókra,
mely egy hűvös, nedves estén
ködfátyolba burkolózott,
forró vággyal fűszerezve
hosszan, szenvedélybe merült,
tüzesen izzott, sistegett,
s kéz a kézben elsietett.
2021
BUDAI ORSOLYA
AMFORA
/Óda a Nőhöz/
Mindenik kehely, melybe
holdfény alakod csordult,
ragyogó isteni alkotás -
mennyei kezek formálta
tökéletesre simított
királynői, fenséges palást.
Pilláid árnya rebbenő lepke,
ajkaid íve csókokért sóhajt,
szépséged zengik ódadalok,
szerelmed íze mennyei manna
érted esend a férfiak vágya,
méhedben nyílnak a holnapok.
Hajad koronája fürtökben omló,
szemed tükrében angyalok lelke,
rózsállik bőröd finom bársonya;
gömbölyű csípőd, kebled a forrás
mindenség alkotta örömjáték,
tökéletesre formált Amfora.
2021
BUDAI ORSOLYA
A VILÁG TETEJÉN
Selymes csókod
ajkamra simult,
képzeletem egén
vágy cirógatta
kitárt szárnyaim;
az idő sóhajtott,
s ezüst folyóként
csordultunk a mába.
Szédült memento.
Tested testem
édes dallamára
rajzol pulzáló kottát,
szerelmes bódulatunk
parázsló tánca
buja rózsapírt lehell
arcunk almácskáira.
Csillogó szemeid
borostyán bűvében
lelked lelkemmel
egy szólamra ringatózik,
s éteri hullámokon
árad a végtelen...
...csend...
öled ölemben
szíved szívemmel
dobban harmóniát
...csend...
Te és én. Mi vagyunk.
Egy vagyunk
a világ tetején.
2021
BUDAI ORSOLYA
ÁLOMBA RINGATÓ
Ég angyalai
csillagfényből hímeznek
álomtakarót
Holdanyó pilled
szelíd arcának bája
léleksimító
Szemeid hunyd le
édes pille szárnyakon
álomcsók röppen
Színes szálakon
lelked szőtte gobleinen
Szellemed üzen
Bársony érintés
selyempuha paplanod
békésen ölel
2021
BUDAI ORSOLYA
BENNED ÉL
Ha kívülről várod,
nem jő feloldozás -
a csodák benned élnek.
Benned él a fény,
a tiszta ragyogás,
Benned nyílik a tágas,
szép világ, mely
szirmait egyre bontja.
Te vagy a Frigyláda,
Te vagy a Kehely,
az Isteni Pohár.
A vágyak benned szőnek
színes álmokat, mik
a nagy vetítővásznon
játszanak valóságot.
Benned mosolyog az Élet,
Benned borul virágba
az ezer színű, friss tavasz,
Benned születik a szépség-
benn, szíved templomában,
lelked sóhajában,
örömperceid ígéretében,
könnyed lélegzetedben:
Benned!
2021
BUDAI ORSOLYA
ÁLMOKBÓL SZŐTT VALÓSÁG
Kék betűk hófehér papíron,
halványkék tintával rótt szavak;
Hozzád írom lelkem sóhaját,
s tűnődöm hűs cédrusok alatt.
Álmodok magunknak Világot,
lágyan fodrozó hullámokat,
tengeröblöt, hol ketten vagyunk,
s fürkészünk hullócsillagokat.
Lelkünk egybeforr, mint egykoron,
s ülünk a Végtelen peremén,
hisszük, hogy valóság ez álom,
hisz' mi teremtettük. Te és én.
2021
BUDAI ORSOLYA
LÉTEZEM? LÉTEZEM...
Aranyló fényben tündököl most
az éjfekete aszfalt, lámpák lecsorgó
fénye világlik a sötét utcakövön;
szemembe szökik e szikrázó látvány
s szürreális alakzatokat rajzol
az éjszaka kitágult légterében...
...lágy esőcseppek ritmusa békét,
nyugalmat kottáz szívbillentyűmre
s egyensúlyt simít testembe a szél;
a tér és idő tágra nyílt kvantumterében
e lélekcsendben ím önvalómban létezem
2022
BUDAI ORSOLYA
BÉKÉS OTTHONOK
/Renga vers/
Békés otthonok -
csendszőtte áhítatban
felragyog A Fény
☆
Felragyog A Fény -
imára kulcsolt kezek
szívekben öröm
☆
Szívekben öröm -
lélektakaróba bújt
az emberiség
☆
Az emberiség
Egyként, kórusban dúdol -
víg Örömóda
☆
Víg örömóda -
szeretet illata leng
békés otthonok
2020
BUDAI ORSOLYA
KARÁCSONYI FÉNYEK
Karácsony fényei lelkembe simultak
pille szárnyú hóesésben táncol az est
angyalok éneke glóriát rajzol szívünkre
ezüstfenyő ágain megpihen a hit
Örömköntöst öltött az ünnepi csend
mosolyt ragyog a meghitt pillanat
kezek kezekben otthonra találnak
hála rebeg imát a Csillagfény alatt
2020
Festmény: Daniel F. Gerhartz
BUDAI ORSOLYA
ÍZISZ
/Renga stílusú vers/
Ébren álmodom
szemeim káprázata -
szűzfényű Múzsám
szűzfényű Múzsám
hattyúnyakú szépséged
bűbájvarázslat
bűbájvarázslat -
cseppenként kortyolgatom
látványod fényét
látványod fényét
igéző kellemedet
ecsetbe mártom
ecsetbe mártom
hószín bőröd bársonyát
vászonra simul
vászonra simul
földöntúli alakod
Ízisz IstenNő
2020
BUDAI ORSOLYA
AZ ÜZENET
Midőn elült a zaj, a zord, zúgó vihar,
csendes léptein megérkezett a szeretet -
Lassan, puhán andalgott, s könnyedén
csókot lehelt homlokráncaimra.
Nem tombolt többé üvöltő hurrikán,
nem csapkodtak eszement szelek...
csak a szeretet, a béke honol itt benn,
a szív szava ült cirógatón ajkaimra.
Tollamból a lélek hangja cseppenként,
lágyan trillázó muzsikával csörgedez,
s kezeim vezérli időtlen Szellemem.
Ssss...üzen a Mindenség. Egy dallamot dúdol...
Szemei tiszta tükörként fénylenek,
arcában megszületett az új hajnal.
2020
Illusztráció: Viktoriia Storm
Kép forrása: Pinterest
BUDAI ORSOLYA
VARÁZSKERT
Érzed-e Kedves,
száz csoda vár rád,
szíved kertjében
bimbóz a boldogság.
Te vagy, ki játszik,
öröm a léted,
képzelet nyílik -
Szellemed ébred.
Látod-e Kedves?
Látod a Képet?
színezd, csak színezd
Tündérmesédet!
2020
Festmény: Paul Hedley
BUDAI ORSOLYA
SZIVÁRVÁNYCSÓK
hajnali napfény
szivárvány csókot lehelt
meztelen vállra
finom hajlatok
lágyan leomló kelme
vénuszi szépség
titkon rád várok
színes üveghegyen túl
mosolyod simít
- Szeretlek, Kedves -
lelkemben hangod suttog
szíved hívogat
2020
BUDAI ORSOLYA
ÁLDOTT LÉTEZÉS
szárnyaid súlya
ólomként feszült
válladon múló
szaggató terhek
hasad az álom
báb volt a vakfolt
fényre kinyílott
pillangó virág
szabadság íze
mézízű manna
cseppenként kortyold
testedben árad
légies lényed
frissítő szellő
szellemed vezet
áldás a léted
2020
Illusztráció forrása: Pinterest
Fotó: Budai Béláné Réthy Erzsébet
FÉNY LETTÉL
/Édesanyám emlékére/
Fény lettél, ragyogó fény -
angyali színes látomás,
mosolyodban virágok nyílnak,
s becézőn susognak a fák.
Nap lettél, arany napsugár -
Te lettél a Minden, az Élet,
arcomon érintésed derül,
szereteted örökké éltet.
2020
Hangosvers:
ÖRÖK SZERELEM
Szívedben meglelsz,
ott keress, Kedves,
kinn lüktet a világ,
benn velem csendes.
Gyermekek vagyunk,
érintsd meg lelkem,
csillagok hullnak,
örök szerelem.
2020
Fotó: Gut Zoltán
Festmény: Daniel F. Gerhartz
ERDEI ÖSVÉNYEN
Aranyló fürtökkel
szellő incselkedik,
őszülő lombokon
sárgállón, vöröslőn
Napfivér fürdőzik.
Zizzen a rőt avar,
libben egy pókfonál,
lelassult lépteken
reccsenő gally pattan,
megcsillan ökörnyál.
2020
Festmény: Delphin Enjolras
ESTELI FÉNYVARÁZS
szivárvány gömbökben
kedves emlékképek
aranyló fényekben
mesék szenderednek
fénylő szempillákon
mosolygó ragyogás
szemeidben lobban
tündöklő tűzvarázs
2020
Festmény: Leonid Afremov
SZÍNES ÉJSZAKÁK
rozsdavörös kabátjában
komótosan sétál az ősz -
mélázón tekint a csókra,
mely egy színes, esős éjen
ködpárába burkolózott,
s forró vággyal fűszerezve
tüzesen izzott, sistegett,
majd sietősen távozott.
2020
Festmény: Andrej Chernysh
ÉBRED A HOLNAP
Csöndbe burkolózik a pillanat
arany fénybe öltözik az este,
macskaköveken elnémul a perc,
s az óra éjfélt kongat sietve.
Hallgat az égbolt, elszunnyad a tér,
csupán a csillagok csacsognak...
- Jó éjt, Kedveseim! - ásít a Hold,
s mosolygó arcán ébred a holnap.
2020
ŐSZI FÉNYEK
Illatos alkony ágbogán
narancs fényedben fürdőzöm,
titkok színes árnyékain
bíbor kendőmbe rejtőzöm.
Arany fonalakból szövök
bársonyos lélektakarót,
ködös, fakószürke estén,
édes, pilleálmot hozót.
Mosolyom lenge napsugár,
arcodon ím visszaragyog,
szemeid izzó borostyán,
lelked lelkembe fonódott.
Titkon tovaillant a nyár,
pókhálót sző az őszi csend;
odakinn minden változik,
avarágyon békél a rend.
(Veled oly jó idebent...)
2020
Fotó forrása: Pinterest
LÁTLAK...
/Édesanyám,
Budai Béláné Réthy Erzsébet emlékére/
Tudod, akkor egy könnycsepp
gördült némán az arcomon,
egy sóhaj nyílt távozni
elgyöngült ajkamon.
Egy könnycsepp, mi lassan,
csendben csordult, s legott
bőröm itta a sós ízű nedvet.
Egy könnycsepp, mi érted,
csakis érted hullott.
Érted?
Egyetlen csepp ... majd száz,
és ismét száz követte.
S talán millió is gurult, pergett,
apró gyöngyökként remegtek,
végül patakká, folyóvá duzzadtak.
S Te csak néztél, mosolyogva néztél
a sűrű ködfátyol mögött, tudom,
de már nem láttalak.
Nem láttalak többé e nélküled
kihűlt, ürességtől fuldokló,
oly' sötéten kuporgó világban.
Féltél? Féltem. Éltél...
...
S a könnyek? Még visszajárnak...
Olykor egy könnycsepp, egy apró,
kedves könnycsepp gördül arcomon,
majd egy újabb, ám szívemben mosolygok,
mert élsz! Mindig voltál, vagy és
mindig leszel. Álmaimban.
Álmaimban minden éjjel látlak...
2020
Fotó forrása: Pinterest
TEREMTŐ KÉPZELET
Mint kecses szirmok
csendes muzsikája,
úgy nyílnak szívemben
a pompás szóvirágok.
Lelkem ringató üzenete,
életemet te borítod
szivárványszín tavaszba,
Nap csókolta nyárba,
s e virágtenger illatán,
képzeletem hullámain
messzi tájakra utazom.
Alkonyi felhők susogása,
tavaszi rétek sóhaja hív,
rebbenő pillangószárny,
csillagok arany orcája
édesgeti szívem zugait.
-Jöjj, éberen álmodj!
Benned új világ születik.
Szólj, dalolj szelíden,
mint selymek surranása,
oly kecsesen szálljon a szó,
szívedből így varázsol
színpompás horizontot,
mesés kincses szigetet
a Teremtő Képzelet.
2020
Illusztráció forrása: Pinterest
A SZERETET DALA
A legfénylőbb érzés a szeretet -
hófehér, könnyű patyolat,
lélek húrján, szelíden játszó szél,
angyali álom, mely elringat.
A legszebb érzés a szeretet -
felhőbe olvadt hegycsúcsok sóhaja,
zümmögő, illatos rétek éneke,
gyermekkacajok színes szólama.
Az egyetlen, 'mi Él a szeretet -
ezüstkék tengerek habfodra,
bársonyszín alkonyat kelleme,
Tejút aranyló csillagpora.
Bennünk él, örökölt a szeretet -
kincseket óvó anyai szív alatt,
békésen szunnyadó öl mélyén,
öröm szirmait nyitja a magzat.
2020
Fotó forrása: Pinterest
A NYÁR DALA
Édes dallamot leng a szél,
sűrű esőcseppek hullnak,
hárfa húrjain a nyár
lágyan zeng friss melódiát.
Napsugár pendít színeket
szivárvány fényei gyúlnak,
sűrű ködpára köpenyén
színes szalagok simulnak.
Langy szellő fákat cirógat,
virágok sóhaja édesen illatoz,
rózsás alkonyat nyújtózik mélán,
ezüst köntösében mosolyog a Hold.
2020
Illusztráció forrása: Pinterest
HOLD ÉS NAP
Narancsvörösen izzik a Hold,
körötte ébenfekete köpönyege,
lángoló arcának pírja
a tegnap csókjának üzenete.
Csillagok szemérmes sugára
szégyenlősen mosolyog,
Napnak szerelmes szavára
kacéran igent mondott.
Beleborzongott Ég és Föld
e különös mennyei nászba,
s most bódultan tekint
a buja illatú, esti világra.
2018
Festmény: Dorina Costras
ÉS MÉG MINDIG...
És még mindig...
aranyló sugarával még mindig átölel,
fényes mosolyával melengeti testem,
simogatja lelkem...
Még mindig ragyog!
És még mindig...
zöldellő levelei lágyan táncolnak a szélben,
színes kabátját még nem öltötte fel,
nyári ruhájában...
Még mindig ragyog!
És még mindig...
virágköpenyét szélesre tárva,
színpompás ecsettel festi a szirmokat,
szivárványszín palettája...
Még mindig ragyog!
Még ölel, még szeret,
még ragyog, még etet,
még csillapíthatatlanul
mélyen zubog,
még mosolyt hív arcomra,
s hirdeti hogy él, remél,
hogy az elmúlás csak villanás,
örök a ragyogás,
hisz még mindig lobog,
s ha jő is az ősz, s a tél,
belül vígan zenél
madár és kikelet
mert új tavasz jő és nyár,
örök boldogság vár,
arra ki érti, éli,
lelkében érzi a dalt.
A halhatatlan,
mindent átölelő
Isteni szikrát,
a Lét boldog zenéjét.
2019
Fotó forrása: Pinterest
A BALKON REJTEKÉN
Puha felhőköntöst vett magára
a nyáresti égbolt könnyedén,
langyos szellő susog szelíden
fák leveleinek ezredén.
Hajam cirógatja, vállam simogatja,
s virágok bódító illata száll felém;
oly csodás e késő éjjel
a kedves kis balkon rejtekén.
Csillagok hunyorgó fénye
szűrődik át a fodros felhőköpenyen,
s műholdak úsznak felettem
a végtelen égi tengeren.
Csendben behunyom szemeim,
nyugalom, békesség átölel
s e határtalan szépségben
lelkem könnyű szárnyra kel.
2018
Illusztráció forrása: Pinterest
LÁTOD-E...
Látod-e szépségét üde zöld fűszálnak,
égbe vágyó, fényben fürdő szentjánosbogárnak?
Látod-e mosolyát édesanyádnak,
csillogó szemében, ha megbújik a bánat?
Látod-e a könnyeket, a boldog perceket,
meglátod-e az igaz szerelmet?
Érzed-e fák könnyű sóhaját,
erdő mélyén hűs pataknak frissítő moraját?
Illatát az esti nyáréjszakának lényedbe engeded?
Csillagok tengerében megfürdeted?
Lelkedig hatol a Holdnak szelíd fénye;
megérint ragyogó, tiszta szépsége?
Gyermeki énedet őrzöd-e, engeded
belőled áradni a szeretetet?
Meghallod-e vajon hívó szavát a végtelennek,
énekét dalosmadarak ezreinek?
Tudsz-e gondolatban felröppeni az égbe,
az Univerzum végtelen mélységébe?
Kinyitod-e kapuját a Mindenségnek?
Átadod-e magad az ősi teremtésnek?
Együtt élsz-e mindennel, mi neked született?
Hálás vagy-e mindenért, mi neked rendeltetett?
Csoda az élet, minden cseppje jutalom,
s ha sötét árnyékként beborít a fájdalom,
gyógyítsd szíved felkiáltó hangját:
Mindenre a szeretet az orvosság!
Emeld tekinteted a kéklő messzeségre,
míg betakar csendben a nyugalom, s béke.
Kövesd a hívó szót, a belső hangot,
mint Messiást, fényesen vezérlő csillagot.
Vidd hírül szavát a végtelennek,
szerető áldását a teremtő Istennek.
2018
Fotó forrása: Pinterest
SZELÍDÍTŐ
Évezredes kövek szívében
komor, néma csönd ül,
selymes hegyi patak ölében
halvány sóhajjá szelídül.
Kettejük románca lassan,
csobogó dallamot játszik,
s a kő a kedves cirógatásban
finom porszemcsékké ázik.
Eggyé olvad tér és az idő,
a formák ím egyek lesznek,
folyékony, szilárd, levegő,
Te belőlem, én benned születek.
2020
ÉBREDÉS
Emlékszel a Mindenség hangjára?
Lágyan búgó harangok dallamára?
Atlantisz partjain, mélyen zúgó
tengernek tiszta morajára?
Kristály vizére? Selymes habjára?
Távolban felsejlő hajók hadára?
Madarak szárnyának susogására?
Selymek rebbenő sóhajtására?
Emlékszel a világ előtti világra?
Mikor aranyszín égbolton repültünk,
bíbor hajnalba álmosan merültünk,
s ködtakaróba bújt meztelen testünk?
Emlékszel e letűnt, rejtelmes világra?
A szerelmünk fénylő varázslatára?
Lelkünk tiszta, ezüstös ragyogására?
Emlékszel még ugye ígéretünk szavára?
Emlékszel a kezdetre és emlékszel a végre?
Oh, szemeid tükrében vajon még él-e,
felsejlik-e az a távoli, mennyei pillanat,
midőn titkot tettünk egymás szívébe?
E titkot én őrzöm, mélyen magamba zárva.
Vajon Te emlékszel-e szerelmünk titkára?
S most, e felsejlő, tűnékeny, illanó életben
lehetünk - e egymás Igaz, Örök Társa?
2020
ÉGENJÁRÓ
Lelked kapuján ki belép, fényre lel.
Égben járó madarat ki érhet el?
Csodálni röptét - micsoda szerelem!
Gyilkos vágyakat vetít a félelem.
Ki irigyli e madár szárnyaló életét,
szürkülő ködfátyol borítja szemét.
S véle dalol, kinek szíve tiszta,
sötétség, és kétség nem vakítja.
Emelkedj, büszkén szállj a fellegekbe!
Repülj, s boldogságot hozz az Új Földre!
(Átdolgozás)
2020
ÖRÖKKÉ LÉTEZEL
/Édesanyámnak/
Virágszirmok őrzik
elporladt emléked,
bársonyos kelyheik
Lelkedről mesélnek.
Hóvirág, tulipán,
Belőled teremnek,
reményét hordozzák
örök életednek.
Színes szivárványban
megfürdik alakod,
illatfelhő ölel,
bájodat itthagyod.
Szívünkben őrizzük
szerető lényedet,
csillagok fényében
feltűnő szellemed.
2020
ÉLET SARJAD
/Tanka stílusú vers/
Tavaszi eső
friss cseppjei hullnak
szunnyadó földre.
Téli álmából ébred
bájos Anyatermészet.
Áztató eső;
szendergő Földanyában
új élet fogan.
Álmosan nyújtózkodnak
a picinyke magocskák.
Apró rügy pattan,
növekedésnek indul
gyökér, szár, levél.
Harmatzöld kocsányokon
virágtenger pompázik.
Színes szirmokon
kis pillangó hintázik,
katicabogár pihen.
Napsugár melengeti
tavaszi rét lakóit.
2020
ÁLMOD VALÓRA VÁLT
/Apai nagymamámnak/
Elmúlt testedből az élet,
elszállt, mint gyönge kismadár,
s most szabadon lebegve
szárnyal hűs fellegek felett.
Száz megélt hosszú esztendő,
Oh, mily' élettapasztalat!
Gazdagon távozik lelked,
hű szíved Istenszerető.
S ott, a mennyei térben,
túl az időn, túl mindenen,
angyalok mosolya ölel,
megpihensz az örök fényben.
2020
BÚCSÚZÓ
/Apai nagymamámnak/
Gyöngyöző ágakon
meghajlik az idő,
hűs téli reggelen
zokog egy hófelhő.
Könnyei cseppenként
jégbe zárva hullnak,
a megfáradt lelkek
csillagködbe bújnak.
Megpihen az élet,
száz esztendő szunnyad,
álmos szempilládra
Ő csókol nyugalmat.
Isten keze simít
békét homlokodra,
hópelyheket hímez
felhő paplanodra.
2020
100 ÉV HITE
/Apai nagymamámnak/
/Tanka stílusú vers/
Búcsúzó élet,
száz megélt esztendőben
volt-e örömöd?
Gyűjtöttél-e kincseket,
szívbéli mosolyokat?
Ódon emlékek,
porrá omlik kezedben
a múlt aranya.
Lelkedben őrized már
a letűnt korok képét.
Távoli dallam,
hófödte hegyek mögül
fuvolaszó hív.
Mennyei fénykapuban
Isten szeretettel vár.
2020
ÁLMAIMBAN
/Édesanyámnak/
Képzeletemben még ölellek,
álmomban kezed simíthatom.
Te csendesen figyelsz, hallgatag,
arcod megpihen ím arcomon.
Pár pillanat, révült állapot,
melyben óvom tűnő emléked;
szívemben szíved dallama él,
míg kincsként őrizem e képet.
Ó, mennyei ajándék e perc,
véremben tiszta véred lüktet,
szemedben látom már önmagam,
kék tükörben fénylik a lélek.
Fátyolszerű érzés, hűs szellő,
hajnali fuvallat lám rebben,
az ébrenlét még fájó való -
emléked lett féltett kincsem.
2020
LÉLEKKAPCSOLAT
/Édesapámnak/
/Haiku stílusú vers/
Gyönyörű szíved,
mint virág nyílik,
egyre pompázatosabb.
Pompázatosabb
érzés, mint a kitárt szív,
e földön nincsen.
Nincsen más érték,
hatalmasabb,
mint a szeretet.
Szeretet szála
összeköti lelkünket -
örök bizalom.
Bizalom bennünk,
Apa és lánya, erős
lélekkapcsolat.
2020
HÓFEHÉR MADÁR
Hófehér madár, kecses madár,
képzeletemnek illékony játéka.
Léteztél? Létezel? Hol vagy?
Láthatlak-e még álmomba'?
Csillogó szárnyad ha kitárod,
túlragyogod a fényes Napot.
Oly könnyű, bársonyos a táncod,
elfeledem én a bús tegnapot.
Angyali látomás, fénylő kikelet,
ragyogó csillag a keleti égen.
Te vagy, s Te leszel múzsám,
lelkemben szép lelkedet érzem.
Látlak már! Létezel! Itt vagy!
Lebegsz a friss, illatos szélben.
Ott vagy mindenben, fában, fűben,
virágban, lágyan ringó levélben.
Maga vagy a Természet! Földanya,
az Élet, a tiszta, eredő Létezés.
Szeretet vagy! Erő, csobogás,
a Minden! Az ősi Teremtés.
2020
Lélekdallam
Röpke szárnyon, mint hófehér,
könnyű álom, szívemből elindul,
s feléd száll egy lágy lélekdallam.
Kecsesen keringőzve, andalogva,
mint hópihe táncol a napfényben,
lelkedhez ér, s kedvesen hívogat.
- Jöjj, Kedves, szállj velem, repülj,
álmodjunk együtt csillag álmokat!
Ússzunk a végtelen, mámoros éjben,
s higgyük ez valóság, nem illúzió.
Kezem kezedben, szíved szívemben,
együtt a képzelet színes tengerén
fessünk szép új jövőt, új életet,
hol minden nappal egy friss ígéret.
Érzed, hogy élsz? Érzed a szelet?
Érzed, hogy vitorlát bont hajód,
s távoli világokba, messzi vizekre evez?
Hol megszűnik a múlt, véget ér a jövő,
s e különös jelenben mégis élsz?
Elhagyva bánatot és szenvedést
szikrázóan köszön Rád a fény!
Engedd, engedd, hogy szárnyalj!
Engedd, engedd, hogy igazán élj!
Szívből-lélekből élj! Szabadon!
Ne nézz hátra, csak lebegj!
Hagyd, hogy elárassza lényed,
minden sejtedben zsongjon a dallam,
e különös pezsgés, finom ragyogás.
Jutalmul Tiéd a végtelen, az örök,
a tiszta, boldog mosoly, a varázs.
S röpke szárnyon, mint hófehér,
könnyű álom, szívedből elindul,
s felém száll egy lágy lélekdallam.
Kecsesen, keringőzve szívembe talál.
Lelkemmel lelked végül eggyé vál'.
2020
AZ IDŐ ÖRVÉNYÉBEN
Szedegettem lélekdarabjaimat,
s az örvénylő idő lassan sodort...
Figyeltem némán életem ezreit,
s kavargott, derengett bennem a sors.
Koldus voltam, ki csupán enni kért,
gyermek, ki szeretetet nem kapott,
voltam nyomorult, béna, kegyvesztett,
naplopó, ki átaludta az egész napot.
Voltam csendőr, rendőr, védtem,
óvtam milliók, s még többek életét.
Voltam szajha, ki árulta egyetlen
megmaradt, becstelen földi értékét.
Ki voltam? Számkivetett. Kalandor.
Világ polgára, tengereken utazó,
s voltam remete, bölcs, javasasszony,
bolond. Sokat, s ha kellett keveset tudó.
Álltam némán, egyedül a csillagok alatt,
mint otthontalan, senki idegen.
s hallottam sűrű jajkiáltásokat,
miket eltemetett végül a hajnali csend.
Voltam rémült, ki hosszan menekült,
életéért küzdve ölt, s futott, rohant.
Szélsebesen, mint megrettent vad,
ki sebzetten végső rejtekére szalad.
S voltam néma. Hangtalan ember,
ki nem képes kacagni, szívből nevetni,
énekelni hosszú, harsogó dalokat,
csak szomorún, mélabús arccal
számolni a lassan múló napokat.
Voltam görög, japán, indián, spanyol,
számtalan nemzet hű, s hűtlen polgára,
voltam férfi, nő, gyermek és fivér,
éltem megannyi szerepem e világba.
S voltam kisleány, kit a sors megszabdalt,
családját veszítve hosszan vándorolt,
véres csatáknak kereszttüzében,
könnyeit nyelve, csapzottan kóborolt.
Voltam tettes és voltam áldozat.
Voltam bíró, s börtönre, fogságra ítélt.
Voltam gazdag, javakban dúskáló nemes,
kinek szolgák hada leste minden intését.
Voltam tiszt, és voltam közlegény,
császári udvarban utolsó cseléd,
s voltam herceg, báró és jó király,
ki szerette, s becsülte háza, s vára népét.
Voltam itt és voltam ott, milliónyi életben.
Éltem, szerettem, haltam, szenvedtem,
s mégis újra és újra születtem, ébredtem.
Voltam, és leszek. Tudja csupán a Mindenható,
a nagy Isteni tervben mikor mit játszunk,
nyerünk, veszítünk, vagy tapasztalunk,
az örvénylő tölcsérben hol, s miként vagyunk.
S hogy ki vagyok most, ki e sorokat rója?
Minden vagyok, minden múltbéli titkok tudója.
Vagyok emlékező, ki bátran tekint a múltba,
s vagyok figyelő, aki épp e jelent írja.
Életünk és sorsunk csillagok őrzik hangtalan,
s írjuk krónikánk, Mi a Földön mindannyian.
S egy pillanat csupán, egy röpke gondolat,
ahogyan életünk perdül-fordul, szalad.
S egy utolsó, apró villanásban, eltűnünk a múltban,
s létezünk a végső igazságban, az Örök 'valóságban'.
2020
Angyali látomás
/Édesanyámnak/
Utolsó kacaját ősz vitte,
s hozta hírét a valónak,
mely fagyos volt, s kegyetlen.
Nem szépítette friss holnap.
Elment, nem is búcsúzott,
rohant át az időn s téren.
Egy perc. Elfeledett mindent.
Emlékké vált a hűvös éjben.
Szótlanul, hirtelen elillant.
Nem mondott búcsúszót.
Nem köszönt, levelet nem írt,
angolosan, sietve távozott.
Olyan volt, mint egy látomás
a negyven egynéhány év vele.
Itt volt, s most ott van valahol,
elmerült hűs csillagtengerekbe.
S ha kérdezem, válaszol ugyan,
arany fényével csendben átölel.
Csillag Ő, fényes égitest, Angyal,
Égi küldött, ki nekem így felel.
Gyönyörű volt. Tündöklő mosolya Él,
beragyogja ím a földet, s a kék eget.
Táncol, kering, dalol a messzeségben,
s csak nevet, oly boldogan nevet.
2020
Tiszta lappal
/Teremtő képzelet/
Mi változik, ha új esztendő hívogat,
s csillagporon érkezik lábunk elé?
Milyen sors íródik bennünk s kívül?
Haladunk - e rendelt céljaink felé?
Immár ajtónk előtt áll, s várakozik
a fényes jövő, a tiszta, hófehér lap,
melyre színes tintákkal rajzolhatunk
szivárványt, virágot, mosolyt, madarakat.
Mire vágy' szíved? Mit óhajt lelked?
Új vásznadra úgy fess ragyogó álmokat,
hogy érezd, szeretettel töltöd elméd,
s képzeletednek így adhatsz szárnyakat.
Lehet csodás az eljövendő idő.
Hidd, hogy életednek alkotója te vagy!
Kitárt lelked így rajzol, s teremti majd
a legszebb, legboldogabb valóságokat.
2019
Első karácsony
Hófehér ruhába öltözött,
koronája csillogó jégvirág,
gyémántló pelyhek díszítik
hűs, csillámló palástját.
Ragyogó tekintettel figyeli,
mosolyogva simítja a Nap,
gyengéden, lágyan féltőn,
ahogyan Édesanya simogat.
Kedves hangján víg dalt dalol
egy törékeny, kicsiny madár.
Fenyő ágán pihen, trilláz,
muzsikája messze száll.
S itt benn, gyertyák fénye,
aranyló meleg lobogás,
hasáb pattan, kandallóban
izzik, forrón piroslik a parázs.
Gyermekkacaj, csilingelő,
s csengő hangja énekel.
Ezüstfenyő, habcsókfodor,
KisJézuska jő ma el.
Apró szívek, angyalhajak,
ragyogó, tiszta tekintetek,
új nap készül, fényességben
megszületik a szeretet.
2019
A Főnix csendje
Lassan cammog az idő, ólmosan vánszorog,
s e hűvös, megfáradt, álmos pillanatban
keresem, keresem elveszett önmagam.
Széthullott lélekcserepeket seper a szél,
ide-oda húzza-vonja, hangos a csend.
Nyugalmat, Ó, mondd, Drága Istenem,
békességet, simogató áldást hol kaphatok?
Jöhet még mosoly, és gazdag nevetés?
Önfeledt, víg kacaj? Hosszú, boldog évek?
Lehetnek szebbek, ragyogóak a mindennapok?
Elszunnyadnak vajon a síró, zokogó szavak,
a tegnapot felkavaró érzelemhullámok?
Igen! Kell, hogy legyen tiszta, fényes jövő,
kell a lelket derítő aranyló napsugár!
Kell, hogy zöldelljen, csiripeljen, illatozzon,
újra éljen e meggyötört szív, e félhalott lélek.
Mint a levegő, úgy kell, úgy kell a szárnyalás.
Hamuvá omlott Főnix, Te erős, szabad madár!
Emelkedj! Nyisd szíved! Emeld szárnyad!
Alkosd újra porrá perzselt önnönmagad!
Ezredévek ősi ereje szunnyad nemes véredben.
Teremtsd újjá elhamvadt szárnyaidat!
2019
Boldogság vár
Halld szavam ismét,
szívedben, lelked
mélyén Érezd!
Tudd, hogy bármi jő,
melletted, benned élek.
Atyád vagyok és Anyád,
én vagyok gyermeked,
fiad vagyok és unokád.
Teremtőd vagyok,
alkotó Istened.
Tudd, s hidd,
örökké figyelem,
vigyázom létedet...
Hittel, csak hittel,
és szeretettel győz az ember.
Csak az igaz szív, mi túlél,
az igaz hitű ember.
Higgy! Remélj, szeress!
Élj! Lásd meg a szépet!
Fogadd tárt karokkal,
hangosan, tüdőből nevess!
Csak Élj!
Élj, ahogy lelked zenél,
ahogy ragyogón mosolyog,
arany fényével
beragyogja a pillanatot,
a szürke tegnapot.
Ne hidd, hogy rossz, ami volt.
Ne hidd, hogy csupán fájdalom.
Mi volt, elmúlt.
A múlt árnya lom.
Ne vidd magaddal,
ne hurcold szüntelen.
Hagyd hogy elmúljon,
békésen megpihenjen.
Engedd szabadon lelked,
e csodás madarat,
ne tartsd börtönben.
Repüljön, hol ragyog,
tündököl a fényes nap!
Tárd ki szárnyad, s lebegj!
Magasra szállj!
Engedd, engedd
a szabad létet!
Rád boldogság vár!
2019
Búcsúdal
(Édesanyám - Budai Béláné Réthy Erzsébet emlékére)
Hűvösek már a nappalok,
s fagyosak az éjjelek.
Elaludt a lágyan fénylő,
szelíd, kedves sugár.
Aludj csak! Veled álmodom,
s álmomban újra Együtt vagyunk.
Nem hallom már kedves hangod,
nem énekel többé altatót,
csak mélyen szívemben,
s lelkemben érzem a dalt,
mi csak a miénk, egyedül a miénk volt.
Édesanyám, Te Drága Kincs!
Köszönöm, hogy éltél!
2019
Van úgy...
Van, hogy elfogy a szó,
s a közöny ver éket a
néma pillanat közepébe.
Van, hogy bezár a lélek,
s apró résen keresztül
lélegzik ájultan.
Van, hogy megáll a szív,
s mint marionett bábu
lézeng a test tudatlan.
Van, hogy nem segít semmi,
sem idő, sem csoda, sem ima
nem hoz enyhülést.
Van, hogy vége, hogy a vég után,
a kezdet előtti pillanatban
egy sóhaj rebben a térben.
Van, hogy megérkezik a halál.
Hűvös kezével simít
s mosolyog, hisz Ő tudja.
Van, hogy az utolsó lélegzet
az első lélegzet kezdete,
s a vég a jövő álma.
Van. Van ez a pillanat.
S Te érzed. Érzed mélyen.
Szívedben, lelkedben.
Érzed a halál neszét, csókját,
mely kedves és szelíd.
Nem fáj többé. Csendesen alszol.
2019
Ünnep e nap
(Édesanyámnak - Budai Béláné Réthy Erzsébet)
Nekem ünnep e nap, a Te ünneped!
Életet nyertél egy őszi napon,
mi az elmúlásról dúdolt halkan,
s aranyba öltözve a fák
díszes ruhájukban Téged üdvözöltek.
Ünnep ez a nap, örömünnep,
hiszen életeddel boldogságot,
mosolyt hoztál, a szívekbe derűt.
A jövőt hoztad el, ígéretet,
hogy testedből majdan új élet fakad.
Ünnep e nap, mert létezel!
Minden pillanatban hálát adok Neked!
Hálát, mert vagy, mert szeretlek.
Áldott a perc, melyben születtél,
s melyben szültél gyermekeket.
Ünnepelek! Ünnepeden köszöntelek.
Szívedben örök boldogság ragyogjon,
lelked fénye arcodra simuljon,
oly gyengéden, ahogyan ölelő két karod
fonódik testem köré, s féltőn betakar.
Szeretlek! Szeretlek minden sejtemben,
minden földi pillanatban, s túl az időn,
túl a téren, a múlton, az eljövendőn,
hisz lelkünk együtt táncol egy dalban,
s e mennyei dallam végtelenül zenél.
2019
Elég!
Egy ezredévnyi szenvedés,
milliók éles sikolya
mi tanyát vert bennem,
s tartott kínzón fogva.
Nem lehet! Nem lehet
ilyen az élet! Mennyi pusztítás,
mennyi szenny, véres üledék,
kegyetlen ítélet, segélykiáltás.
Te tetted! És te! Mi tettük egykor!
Fájdalom, kínszenvedés, halál.
Emberek tömege égett.
Mind sajgó emlékkép ma már.
De nem lehet! Nem lehet,
hogy ennyi vér és pusztítás
emberek kezéhez tapad!
Kell, oh, annyira kell a tisztulás!
Jöjj, tiszta, fehér folyó, moss!
Hadd tisztuljon e gyászos ég!
Évszázadok bűzlő mocsara,
elég! A gyűlöletből örökre elég!
2019
Őszi dal
Ősszel a halálról mesél a táj,
az elmúlás fellege borul az égre.
Csitt! Ne félj! Nem fáj!
Nézd, mily' szép a természet!
Aranyba boruló fák, egykorzöld lombok,
levelek hullnak, keringve szállnak,
mint megannyi paradicsommadár,
boldogan, kacagva trilláznak.
A halál nem oly csúf, mint hiszed.
Eljön mindig az a végső pillanat,
s lehet szép, egy kedves ígéret,
hogy új tavasz jő, friss levél fakad.
Régi ruhádat leveted, kecsesen,
szívedben nem él már fájdalom.
Hisz éltél, hittél, szerettél.
Most megpihensz az alkonyon.
2019
Fotók: Budai Orsolya
Bársony parton
Bársony léptű arany homokon
némán siklik tekintetem.
Csipkés kendő, víznek fodra
simogatja képzeletem.
Napsugár, Te fényes madár,
ki lassan repülsz az égbolton,
feléd nyúlok, s te felém nyúlsz,
ölelésedben feloldódom.
Habos felhők ne várjatok!
Szálljatok, szálljatok messze el!
Követem illanó szárnyatok.
Hűvös hátán a szél visz el.
2019
Fotó: Márton Krisztina
Az Alkotás
Megáll az idő, és megáll a pillanat.
Halk szavával szólít az ihlet.
Lágy melódiája átölel, elrepít,
szárnyal a lélek, s a képzelet.
Csendesen zubog testemben a vér.
Andalgó ritmusra táncot jár,
keringőzik a gondolat,
a csodás idea megszületni vár.
Némán megpihen kezemem.
Ámulva, csendben figyelem,
rajongom, szeretem,
s ő visszatekint rám kedvesen.
Ajándék minden apró földi perc,
mely otthona az időtlen szépségnek,
melyben varázslat születik,
s ím testet ölt a műremek.
Formává, színné, anyaggá vált
az Isteni sugallat, a szellem óhaja.
Vágyból, szerelemből érett gyümölcs,
a teremtés legszebb szólama.
Megszületett! Életre kelt a Csoda!
Lelkem minden cseppjét,
szívem minden dobbanását,
beleszőttem álmaim zenéjét.
Tiéd, Drága Istenem, Tiéd e gyermek,
e megtestesült földi alkotás!
És csak ámulva, csendben figyelem,
rajongom, s oly nagyon szeretem.
2019
Nyáresti hűs szellő
arcomon megpihent,
illata elsimította
minden zúgó gondolatom.
Békesség hajtotta
csendesen álomra fejét,
s nyugalom zenélt,
míg hosszú pillái
őrizték legszebb álmom.
Csend van.
Lassan csordul az élet.
Csupán néhány levél
táncol kecsesen
a langyos éjszakában,
s apró léptük
kedvesen muzsikál.
Csend van.
Elszunnyadt a test.
Lelkek dúdolnak,
lebegnek az éjben.
Szabadon keringnek,
szabadon szállnak messze,
messze a hűvösmeleg,
puha, simogató nyáréjszakában.
2019
Hófehér vitorlák
Papír hajók, fehér hajók,
vitorlátok szél repíti,
arany fényben, messzeségben,
szabadságot hirdeti.
Mélyen zúgó tenger habján
ringatózik árnyatok.
Káprázat tán, álom e kép?
Szálljatok, csak szálljatok!
Minden múló pillanatban
rátok majd így gondolok;
szívem-lelkem messze vitték
lágyan ringó csónakok.
2019
Fotó: Szabó Judit
És még mindig...
És még mindig...
Aranyló sugarával még mindig átölel
Fényes mosolyával melengeti testem
Simogatja lelkem
Még mindig ragyog!
És még mindig...
Zöldellő levelei lágyan táncolnak a szélben
Színes kabátját még nem öltötte fel
Nyári ruhájában
Még mindig ragyog!
És még mindig...
Virágköpenyét szélesre tárva
Színpompás ecsettel festi a szirmokat
Szivárványszín palettája
Még mindig ragyog!
Még ölel, még szeret
Még ragyog, még etet
Még csillapíthatatlanul
Mélyen zubog
Még mosolyt hív arcomra
S hirdeti hogy él, remél
Hogy az elmúlás csak villanás
Örök a ragyogás
Hisz még mindig lobog,
S ha jő is az ősz, s a tél
Belül vígan zenél
Madár és kikelet
Mert új tavasz jő és nyár
Örök boldogság vár
Arra ki érti, éli,
Lelkében érzi a dalt
A halhatatlan
Mindent átölelő
Isteni szikrát
A lét boldog zenéjét.
2019
Hogyan mondjam el...
Hogyan mondjam el,
hogy a szívemben lüktető fájdalom
kegyetlen sebként üvölt.
Hogyan mondjam el,
hogy belül a mardosó kín
bennem mindent megölt.
Hogyan mondjam el,
hogy a kétség őrjöngő folyama
mindent szétszakít.
Hogyan mondjam el,
hogy nyugalmas bölcső mire vágyom,
s helyette könny borít.
Hogyan mondjam el,
hogy bírhatatlan e lelki szenvedés;
börtön, mi felemészt.
Hogyan mondjam el,
hogy lángokban áll a világom,
s boldogságom odavész.
Hogyan mondjam el,
hogy felfal e hűvös közöny;
minduntalan betemet.
Hogyan mondjam el,
hogy a szívemen ütött sebet
szíveddel gyógyíthatod meg.
Hogyan mondjam el,
hogy nincs e földön más,
ki jobban megsebez.
Hogyan mondjam el,
hogy testem minden sebből,
patakokban vérez.
Hogyan mondjam el,
hogy a boldogság madarát
régen elengedtem.
Hogyan mondjam el, hogy
sorsom csupán ennyi:
Szeretni születtem.
2018
Búcsúzik a nyár
Búcsúzik, elköszön immár a nyár,
arany koronája még fényesen ragyog,
smaragdzöld lombok susognak,
elrepültek a forró tegnapok.
Ím, megérkezett, kopogtat ajtónkon az ősz,
színpompás kabátot öltenek a fák;
elszállnak a gólyák, a fecskék,
a varázslatos, illatos nyáréjszakák.
Ismét elrohant, perdült, fordult,
egy röpke pillanat volt csupán;
gyönyörű emlékek, színes képek,
mik örökül maradtak a nyár után.
2019
Narancsfekete
Néma a pillanat
narancsvörös este
álomba szenderül
éjfekete fecske
aranyló napsugár
utolsót mosolyog
sötétbe borult táj
pislognak csillagok
2019
Fotó: Márton Krisztina
Hold és Nap
Narancsvörösen izzik a Hold,
körötte ébenfekete köpönyege;
lángoló arcának pírja
a tegnap csókjának üzenete.
Csillagok szemérmes sugára
szégyenlősen mosolyog;
Napnak szerelmes szavára
kacéran igent mondott.
Beleborzongott Ég és Föld
e különös mennyei nászba,
s most bódultan tekint
a buja illatú, esti világra.
Az leszek Neked...
Az leszek, mit lelked óhajt,
mi egykor elterveztetett.
Leszek lombod, virágod,
leszek párnád, vánkosod,
leszek hajnalcsillag utadon,
leszek szerelmed, s hited...
Az leszek Neked, kit vártál,
ki felszabadítja fájó szíved.
Az leszek Neked...
Leszek égi üzenet, tiszta,
leszek fényes napsugár,
mi beragyogja fáradt arcod.
Leszek gondolat, mely játszik,
gyermeki bájjal enyhet,
megnyugvást, békét ad.
Én leszek a Hold, és a Csillagok,
mik óvón vigyázzák álmod,
leszek fészek, otthonod,
az leszek Neked, mire szíved,
mire lelked vágyott...
Leszek itt, és most.
Leszek ma, és holnap,
mert így rendelték sorsunk.
Leszek út és leszek cél is,
gyökér és folyam,
múlt és jövő...
Vagyok, leszek...
Élek, hiszek...
S hitet adok Neked,
mély, erős hitet.
Hisz' így rendeltetett.
2019
Isten vagyok...
Isten vagyok, a végtelen tudat,
Isten vagyok, a nagy Egész,
Isten vagyok, a Mindenható,
Isten vagyok, a Mindenség.
Létem örök, nem korlátoz idő,
s nem korlátoz a tér sem.
Egy vagyok Veled, Egy vagy Velem,
Határtalan Isteni létezésben.
Testem az eszköz, a Templom,
Otthonom e Földi létben,
legyen kicsiny, vagy óriás,
Őbbene tapasztalom létem.
Tisztelem, és szeretem
minden megtestesülésem:
Isten vagyok, a nagy Egész,
a sorsot emberi testben élem.
Isten vagyok
Minden vagyok
Mindenben élek
Midenkiben lélegzem
Örökké élek
2019
Te légy!
Minden mozdulatban,
minden ráncod mélyén,
minden könnycseppben,
és minden sóhajban:
Te légy!
Igaz éned szóljon!
Minden mosolyodban,
minden kacajodban,
minden pillanatban:
Te légy!
Lelked dala zengjen!
Minden szívverésben,
minden rezdülésben,
minden vércseppedben:
Te légy!
Tiszta és örök!
Te légy az Élet!
Te légy a csobogás!
Te légy a dallam!
Te légy a derű!
Te légy a szólam!
Te légy Minden!
Te légy a végtelen!
Te légy a Nő,
a folytonos változás,
az állandó nyugalom,
a mindenség Éke!
Az Élet befogadója
és teremtője.
Te légy!
2019
Szeretek
Szeretek, ahogy lelkem hangja zenél,
s dallama mutatja számomra az utat.
Szeretek, ahogyan szívem dobbanása
mellkasodban ismétli a ritmusokat.
Szeretek, míg élek, míg létezem,
míg a végső sóhaj majdan utólér.
Szeretek, mert szeretni születtem,
minden sejtemben az élet zenél.
Szeretek, minden csepp véremmel,
szívem kapuját hatalmasra tárom.
Minden lélegzetemmel szeretek,
amíg élek e gyönyörű világon.
2019
Szeretlek
Mint tulipánok bársonyos szirma,
olyan vagy nekem Édesanyám.
Mosolyodban látom ragyogni
a felkelő nap szelíd sugarát.
Kedves lényed szivárvánnyal
beborítja életemet,
s lágy szellőként simogatja
minden áldott pillanatát.
Köszönöm a percet, az órát,
melyben világra hozott
drága édesanyád,
s köszönöm az életet,
mit általad nyertem,
s élhetek, létezhetek.
Minden lélegzetemben,
minden sóhajomban
örökké áldalak,
végnélkül szeretlek.
Fotók: Pinterest
Éden, vagy pokol?
Pokol és éden, éden és pokol,
emberek szívében melyik érzés honol?
Létezik-e csend és béke,
az összhang zenéje,
mi lelkekben rejtezik,
várja, hogy ideje ím elérkezik.
S az idő halad, csendben szalad,
elillan egy lélegzetvétel alatt.
Vágyak szállnak,
röpke árnyak,
célok, tervek odáznak,
majd semmivé válnak.
A lélek jelre vár,
nyugalma körbejár,
a nagy Terv összeáll,
s ím, minden a helyén már.
Fotók: Pinterest
Isteni színjáték
A díszlet változik csupán
ebben a nagy, Isteni színdarabban,
s hogy milyen szerepeket kapunk majdan,
csak rajtunk áll.
Életmentő, gyilkos, bűntelen, bűnös,
e nagy zűrzavarban, a lényeg ily sötéten
nem világlik át.
Mert ki szívével szeret,
s kitárja annak végtelen kapuját,
megnyílnak előtte a legszebb szerepek,
s megnyílik előtte a világ.
Csak a lényeget lásd, az Isteni szeretetet,
s eltűnik minden szenvedés,
mi korábban rád várt.
Oh, drága élet, drága kincs vagy,
az örökös szenvedés csupán illúzió.
Nem honol többé életemben,
nem veszi el látásom hamis kép,
talmi ragyogás.
Mert fényes ott az út, hol az igazság él,
s fényével megvilágítja a hegyeket.
Minden fa és bokor bőven termő,
hol fényesen ragyog a szeretet.
Tárd ki hát két karod, emeld égnek fejed,
s hagyd, hogy átjárjon a mennyei fény.
Mit egykor elvesztettél, újra a tiéd lehet.
Képek: Pinterest
Egy perc az élet
Évek, percek, pillanatok,
képek, színes emlékek,
tekintetem messze réved...
Egy perc az élet...
Gyermek szívvel, tiszta hittel
a világ oly hatalmas.
Kicsiny lélek, nem is érted:
Egy perc az élet...
Évtizedek, mily nehezek,
súlyuk földhöz ragad,
szellemed éled, szabad a léted -
Egy perc az élet...
Jövő, mi eljő, tisztán fénylő,
széles utad erre vezet.
Ezernyi élet, lelkedben érzed...
Egy perc az élet...
Fotók: Pinterest
Maradok igaz, bármit hoz az idő...
Maradok igaz, bármily világ jő,
s ha torkom szorítja erős marok:
Nem, soha nem tágítok!
Kimondom, mit érzek mélyen, belül,
míg dobban a szív, lüktet a vér,
míg erőm el nem apad.
Vállalom sorsom, nemes a cél!
Szavakból szőtt virágok,
el nem hervadhattok,
míg élek, ti is éltek...
hiszem, hogy él a remény,
hogy jobb világ terem
elhullott porhüvelyeken,
száraz kórók nyomán
új élet éled, mi szép,
mit félelem nem tép szét,
mi fényes, tiszta legbelül,
s ragyogó fénye felderül.
Világlik keresztül népeken,
hosszú ezredéveken;
felszabadulnak mind a rabok,
nem kötnek láncaitok.
Békesség lészen a Földön,
megnyugvás a lélek csendjében,
s míg e szép kor csendben eljő:
Maradok igaz, bármit hoz az idő!
Fotók: Pinterest
Tavasz
Tavasz van,
csilingelő tavasz,
vége a bús téli dalnak,
a megfakult nappaloknak,
víg énekét zengi
az illatos évszak.
Indul az Élet,
apró rügy pattan,
lágy szinfóniát játszik
a fénylő kikelet.
Napsárga dalban
rigó sóhajban
fürdik a világ,
és széles mosollyal
ébred a Természet.
Fotók: Pinterest
Fotók: Budai Béláné Réthy Erzsébet
Isten tenyerében
Elrévedt tekintet
messzi tengerek
ábránd és álom
nem találom
önmagam keresem
benned meglelem
úttalan utak
az idő szalad
remegve lépek
te egyre nézed
elszakít a világ
gyönge virág
elhervad éltében
feltámad keltében
erős gyökért sző
végtelenbe nő
távolodó árnyak
növekvő alázat
szívedben remény
hited szilárd, kemény
Isten az igazság
elszáll a hamisság
hófehér lepel
beborít, átölel
megfürdök a fényben
Isten tenyerében
Ó, mily kegyelem
elszáll a félelem
ködbe vész a múlt
minden kisimult.
Fotók: Pinterest
Minden, mit adhatok...
-Egységben-
Minden, mit adhatok, lelkem szava,
mely lelkedhez szól csendesen.
Minden, mit kaphatok, rezdülésed,
mely hullámzik bennem végtelen...
Ím, elérkezett a perc,
mire vágytunk,
lelkünk fodrai óceánná lesznek,
s kiáradunk a Mindenségben,
csillagok, s bolygók közt keringve
megpihenünk Isten tenyerében.
Apró homokszemek csupán,
lehelletnyi csillagdarabok,
kik egyek voltuk régen,
fényünk messze ragyogott.
Együtt jöttünk e bolygóra,
bejárni a nekünk rendelt utat,
mi számtalanszor sebezte
véresre meztelen talpunkat.
Ne mondd, hogy nem érezted,
sorsunk sikító jajszavát,
mely messze szállt a szélben,
majd halt kegyetlen kínhalált.
S most itt állunk némán,
kapujában a világegyetemnek:
Te és én, két piciny szemcse,
kik Istenben újra egyesülnek.
Fotók: Pinterest
Otthon
Köszönöm, hogy lelked
kezembe tetted,
s mint hófehér madár
könnyű teste
megpihen karomban.
Becézgetem önfeledve,
s megáll a pillanat.
Eggyé válik múlt és jövő,
az idő végtelen tenger;
elmerülünk mélyen,
s hullámain
magasra repülünk.
Egy perc csupán,
mit élünk,
egy röpke álom.
Illúzió az élet nem más,
egy lélegzetnyi varázs,
egy röpke villanás.
S most lelked lelkemben,
szivárvány fényekben,
együtt lélegzik...
szabadon száll...
Hazatalál...
Fotók: Pinterest
Nézz, ne csak láss!
Nézz, ne csak láss!
Mélyre nyisd szemed,
engedd ragyogni
Lelked virágát!
Nézz, ne csak láss!
Minden Isteni,
mi körülötted él,
érezd varázsát!
Nézz, ne csak láss!
Emberben Istent,
igaz fényt,
bölcsességet találsz.
Komor felszín alatt,
hamis képek mögött
értéket, lényeget
kincseket vigyázz!
Nézz, ne csak láss!
Boldogságot, békét
megnyugvást,
mulandóban nem találsz!
Mi örök, és végtelen,
itt él Benned és Bennem.
S ha takarja is palást,
Átragyog a csendben.
Sötét éjben fény gyúl,
apró villanás.
Sorra ébred immár
megannyi lámpás.
Nézz, ne csak láss!
Egészen mélyre láss!
Szíved rejtekén, ugye
pislákol már a parázs?
Fotók: Pinterest
Engedd
Engedd szíved rejtekébe
áramlani a tiszta fényt,
hogy tündöklő sugarával
felélessze benned a reményt.
Engedd, hogy megérintse lelked
a végtelen, feltétlen szeretet,
kitöltse minden sejted, részed,
beragyogja életed.
Engedd, hogy érezz, hogy élj,
öröm és bánat könnye fakadjon!
Ne félj mutatni mit érzel,
mint patak, vízesés zubogjon!
Engedd, hogy korlátok törjenek,
szakadék fölé építs erős hidat,
min emberek ezre, tömege
majdan bátran keresztülhalad.
Vezérelje minden lépted
a hit, kitartás, s ne feledd,
engedd, hogy mi benned termett,
ékesítse, gazdagítsa életed!
Engedd, hogy ragyogj,
engedd, hogy élj,
engedd, hogy tisztán láss,
engedd, hogy áradjon a fény!
Fotók: Pinterest
Karácsonyi versek
Karácsonyi angyal
Aranyló fényű, hófehér lélek,
Karácsonyi angyal, szeretettel kérlek,
hozz békét, áldást a földi népnek,
tisztánlátást, igaz hitet gazdagnak, szegénynek!
Mindahány otthonban boldogság lakozzék,
szeretet szívünkből soha el ne fogyjék,
lelkünknek szépségét díszítse egészség,
bőséggel teljen meg minden kedves hajlék!
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Karácsony
Karácsony angyala fényt hoz a szívünkbe,
megölel csöndesen szeretet melege.
Ünneplőben pompázik a színes nagyvilág,
otthonokban lágyan lobog sok ezer mécsvilág.
Fahéj, narancs, fenyő illat lebben,
gyermekünk mosolya szemünkben megpihen.
Lelkünkben békesség, megértés honol,
minden baj és bánat messzire vándorol.
Őrizzük szívünkben e meghitt perceket,
új évnek napjain gyógyítson szeretet.
Hálával köszöntse minden ember reggel
a felkelő Napot, mely fényével megtisztel.
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Vágyak gömbje
Vágyak gömbje, karácsony éjjele,
csillagok csendje, hópihék nesze;
Közeleg íme a szeretet ünnepe,
Otthonod vajon kincsekkel töltöd-e?
Milyen kincs akadhat hajlékod alatt?
Kedvesség, mosoly, szerető szavak;
családok, barátok, sok finom falat,
s énekszó csendül a fenyőfa alatt.
Mindened megvan, ha ezeket megleled,
hisz ebből áll csupán a szeretet.
Adj annak, ki ezekben hiányt szenved,
így lesz teljes a karácsony ünneped.
Fotók: Pinterest
Kristálycsend
Puha pelyhek, pillanat varázsa,
Télkirálynő csipkeruhája,
lágyan omlik, fűszálban megpihen,
hófehér mosollyal hívogat szelíden.
Jégkristály virágok, apró csillámcseppek,
fenyő ágakon csendben szenderednek.
Téltiszta fuvallat, elringató álom.
tekintetem csügg a csillogó paláston.
Fotók: Pinterest
Az utolsó falevél
Hűvös csend borul az éjszakára,
rideg, hideg csókját küldi a szél.
Ködfátyol ereszkedik némán a tájra,
s halkan rebben az utolsó falevél.
Szinte észrevétlen siklott tova
őszi éjek hűs, aranyló illata,
s most dermesztő szelek járnak,
elfáradt őszanyó meleg mosolya.
Levélkoronája kiszáradt, mélabús
arcán mély barázdák tekeregnek,
aludni készül, lámpást gyújt az ég,
s az utolsó levelek is elszenderednek.
Elmúlt minden, ami oly pezsgőn élt,
nyüzsgött, burjánzott és zenélt,
s most kopár ágak merednek némán,
elfeledve az egykor izzó szenvedélyt.
2018
Fotók: Pinterest
A legszebb pillanat
A legszebb pillanat,
mikor kezed kezemhez ér,
s lelkünk fon körénk fénykoszorút.
A legszebb pillanat,
mikor szemed szememben él,
s arcomon mosolyod tükre pirul.
A legszebb pillanat,
mikor együtt dobban szívünk,
s melódiája lágyan, mélyen dalol.
A legszebb pillanat,
melyben behunyom szemem,
s ölelésedben elfeledem földi létezésem.
A legszebb pillanat
örökké bennem él...
A legszebb pillanat
Lelkedben zenél...
A legszebb pillanat,
melyben szívünk dobbanása egybekél.
2018
Fotók: Pinterest
Van az a pillanat...
Van az a pillanat,
mikor alkonyba borul az ég,
mikor elszenderednek a fényes csillagok.
Van az a pillanat,
mikor a bánat könnye megremeg,
s fagyos lehelletével csókol a jeges tél.
Van az a pillanat,
mikor elszállnak a remények, a vágyak,
mikor nem marad semmi, csupán a magány.
Van az a pillanat,
mikor merengőn a távolba nézel,
s nem vár más, csak a kegyetlen halál.
Van az a pillanat,
mikor elszáll minden szó, mint ejtettél,
minden érzés a távolba szakad.
Van az a pillanat,
mikor a sziklaperem szélén süvít a szél,
s szikrázó villámok hada őrjöngve jajgat.
Van az a pillanat,
mikor egyedül állsz az esőben,
s elgyötört arcod mossák a tisztító cseppek.
Van az a pillanat,
mikor észrevétlen megáll a szív,
s az idő némán áll körötted, nem halad.
Van az a pillanat...
s Te behunyod szemed,
átadod magad...
lélegzeted árnyék csupán....
s az eső csak esik, esik...
és elfolyik minden fájó pillanat ....
2018
Fotók: Pinterest
Részed vagyok
Életet adtál, véred véremben lüktet,
egyek vagyunk, míg világ a világ;
szívemben érzem minden rezdülésed,
minden bánatod lelkemben kiált.
Te vagy az Élet, az Aranyló ragyogás,
mosolyod felszárítja minden könnyem.
Oly nagyon szeretlek Drága Édesanyám!
Részed vagyok, s Te örökké itt élsz bennem.
Köszönök Neked minden pillanatot,
mit velem töltöttél, s vigyáztad léptem.
Elszálltak mind, a gyermekkor évei,
s most anyaként is sorsodat élem.
Isteni Csoda e női teremtő erő,
áldás, kegyelem itt e Földön.
Köszönöm Anyukám, hogy megszülettél,
minden szereteted magamban őrzöm.
2018
Édesanyám születésnapjára ❤
Fotók: Pinterest
Szabad szellem
Mélység és magasság, kik vagyunk,
egy-egy maréknyi őselem,
s e halandó porhüvelyben megbúvó
kortalan, időtlen szellem.
Látod-e arcát a végtelen időnek?
Érzed-e mint áll mozdulatlan?
Csillagok égnek és kihunynak,
s ködfátyol ruhája nesztelen illan.
Pillanatok, évek, sűrű hétköznapok,
láthatatlan futnak szemedben.
Elfedik fényét az örökkévalónak,
mint fekete lepel szikrázó kincseken.
De ím, pislákol már a tisztító tűz,
a homályos üvegen átdereng a fény,
emlékezel a múlt idők hangjára,
s fellángol szívedben a remény.
Él még e Földön a szívekben szeretet,
a lelkekben békesség pihen,
s nyugvón várakozik minden emberben,
a kortalan, időtlen szellem.
2018
Fotók: Pinterest
Emlékezem
Csöndbe burkolózik a pillanat,
lemenő napnak fénye csillan;
megpihennek a zúgó hullámok,
reád emlékezem álmaimban.
2018
Fotó: Márton Krisztina
Facebook: Kriszty's Couldy photos
Kincs a gyermek
Rímeket adj a gyermeknek,
csodaszép szódallamokat.
Meséket álmodj szívébe,
s azokból sző majd álmokat.
Lágyan csengő ritmusokat adj,
s pergő, vidám táncokat,
a természet tiszta érintését,
s ő ezekből értékeket farag.
Szeretetet adj a gyermeknek,
kedves simításokat,
bizalmat és emberséget,
feltétlenül higgye minden szavad.
Adj néki elfogadást,
önbizalmat, erős hitet;
kincs a gyermek, s midőn felnő,
mindent, mit kíván, elérhet.
2018
Fotók: Pinterest
Örökké élsz bennem
Életednek alkonyán
hajad ezüstlőn fénylik,
szemeidben bölcs sugár,
mosolyod aranylik.
Szíved dobbanását
szívemben őrizem,
véred áramlását,
véremben érezem.
Neked köszönhetem
Földi létemet,
s hogy felneveltél,
óvtad gyermekedet.
S ahogyan az őszi nap
melengeti hajamat,
tekinteted simogatja
elmerengő arcomat.
Édesapám, szeretlek
oly mélyen a lelkemben!
Örökkön ismertelek,
s örökké élsz bennem!
2018
Édesapám 70. születésnapjára ❤
Fotók: Pinterest
Végtelen körforgás
Ég és Föld szerelme lobog bennem,
Isteni játék, mennyei nász,
Gaia szent méhében fogant
Teremtő ősrobbanás.
Ím, e törékeny emberi test,
hús és bőr csupán a váz,
s némi kemény anyag,
mily nagyszerűt mintáz!
Otthonom e nemes burok,
e kecses női forma;
ajándékom, féltett kincsem,
lelkemet Ő hordozza.
Méhemnek áldott gyümölcse,
a Gyermek, ki fényből született,
angyalok fényes küldötte,
ki testemből nyert életet.
Liliomnak könnyű kelyhe,
bársonyos szirompalást,
apró élet, édes lélek,
végtelen körforgás.
2018
Shoya
Csillagpalást
Éjszaka csendjében,
Balatonnak hűs partján,
tűnődöm a túlpart pislákoló fényein...
Mint megannyi gyémánt az éj fátyolán,
csillogó gyöngysor,
a távolból visszatekint.
Fénynyalábok járnak táncot
a sötét, álmos vízfodrokon,
s elszunnyadt a parti rév is,
ásítva nyújtózik a békés parton.
Lenn a mélyben,
hálóruhát ölt a népes vízivilág,
s csendesen hajtja álomra fejét
sűrű nád közt, a vadkacsa család.
Csend van...
Végtelen csend borult e csodás tájra,
csak tűnődöm, tűnődöm némán,
s betakar az este csillagpalástja.
2018
Fotók: Pinterest
Békesség szigete
Békesség szigetén ébredtem,
hol minden nap egy újabb sóhaj;
elszállnak a gondok, s a nappalok
táncolnak az örökkévalóval.
Órák folyói zubognak, pillanatok,
s évmilliók telnek, percek repülnek;
a mozdulatlan lebegő tájban,
mint szomjazó oázis, felhevülnek.
Végtelen kékségben szikrázó színjáték,
szivárvány keskeny hídja ível,
lábnyomok fénylenek, távolba lépkednek,
s követem őket tiszta szívvel.
Bársonyos érintés, selyemsima álom,
haladok, szaladok, szállok, lebegek,
színörvény tengerbe merülve,
a szivárvánnyal eggyé leszek.
A Mindenség fénylő óceánja ölel,
feloldódom a könnyű habokban;
megszűnnek a tegnap gátjai,
s áramlok a véget nem érő Univerzumban.
2018
Fotók: Pinterest
Nyugalom szigete
Sérelem nem szakítja szívem,
csendben mosolygok emlékeken;
távoli, keserves perceken,
miken egykor nem nevettem.
Tűrtem sorsom, s mentem...
kegyetlen kínlódtam, s remegtem;
baljós gondolatok tengerében
fuldokoltam, s alámerültem.
Rég volt...évtizedek haladtak,
s midőn telt napra nap,
a dühös hullámok elvonultak
békés, szelíd partra simultak.
Nyugalom szigete épül bennem
kavicsról, kavicsra, csendben;
kristálykék égbolton lebegve
megfürdök tejszínhab fellegekbe.
Otthonom a tágas nagyvilág,
végtelen tér, szabadság;
harmatot fűszálról szürcsölök,
bőtermő fák adnak gyümölcsöt.
Vízesés cseppjei, mint fátyolfelhő,
testemet borító selyemkendő;
simogatva, lágyan érintik bőröm,
s megpihennek virágszirom törölközőmön.
Hajam langyos szellő szárítja,
esti fuvallat kedvesen simítja;
aranyló csillagtenger alatt
angyalok őrzik az álmomat.
2018
Fotók: Pinterest
Átmenet
Minden pillanat egy örökkévaló,
s e kővé dermedt csendben
tágra zárt szemekkel hallgatok...
néma kiáltás sajog szívemben.
Megállt az idő bennem,
csupán a tér mozog köröttem,
mint csillagok kihunyó fénye
zuhanok a végtelenben.
Sötét, fekete folyó, mi elsodor,
partjain éneklő századok;
könnyeim patakokká duzzadnak,
s ernyedten a mélybe ájulok.
Testem kihűlt porhüvely
némán sodródik a hűs habokban,
s törékeny lelkem elillan,
mint hófehér pillangó a magasban.
Mennyeknek kapuja kitárul,
ölelő karodba repülök boldogan
aranyszín fényed átölel,
s megtisztulok örök mosolyodban.
2018
Fotók: Pinterest
Köszönet
Értéke van ma még
a lélektisztaságnak?
Behódolunk csendben
a világ zajának...
Elfáradt a sok szív,
elcsügged a lélek.
Oh, hol van a szeretet?
Elsorvadt az élet.
Hol van a bizalom,
a hit a Mindenségben?
Kevesen bíznak már
a Gondviselésben.
Teher hátán teher,
mázsás gondok súlya,
földig hajol az ember
másik köti gúzsba.
Hol van a szabadság?
Hol az örök hála?
Nem hisznek többé
egymás szavába!
Gyötrő mindennapok,
szétzúzott idegek,
gazdag szegényt öl,
s uralkodik gyenge felett.
Drága Jó Istenem,
adj békességet;
nyugalmat, áldást
az emberiségnek!
Adj, kérlek igaz szót,
végtelen szeretetet;
megértést, türelmet,
elfogadást az embereknek.
Adj erőt, bizalmat,
Benned való hitet!
Mondd el, hogy szereted
minden gyermekedet!
Örök hálám vezet
mindennapjaimon;
Neked, Égi Atyám
köszönettel tartozom.
2018
Fotók: Pinterest
A balkon rejtekén
Puha felhőköntöst vett magára
a nyáresti égbolt könnyedén,
langyos szellő susog szelíden
fák leveleinek ezredén.
Hajam cirógatja, vállam simogatja,
s virágok bódító illata száll felém;
oly csodás e késő éjjel
a kedves kis balkon rejtekén.
Csillagok hunyorgó fénye
szűrődik át a fodros felhőköpenyen,
s műholdak úsznak felettem
a végtelen égi tengeren.
Csendben behunyom szemeim,
nyugalom, békesség átölel,
s e határtalan szépségben
lelkem könnyű szárnyra kel.
2018
Fotók: Pinterest
Altatódal - Az utolsó napsugár
Lomha felhők vontatottan úsznak
az ég szürkülő tengerén,
ásító inas, ki a távolban
lustán nyújtózik fekhelyén.
Esőcseppek finom koppanása,
mint billentyűk a zongorán,
dallamot játszik fülembe,
miközben pacsirta szól a fán.
Oly békés e nyári este,
a napkorong nyugovóra tér,
s vele alszik a természet,
csupán a langyos szél zenél.
A színek megfakulnak,
sötétre vált a nappali táj;
álomra hajtja arany fejét
az utolsó napsugár.
2018
Fotók: Pinterest
Szelek szárnyán
Vándor madár, szabad madár
széles szárnyad messze vágy',
egykoron, kit rabság gyötört,
szíve immár széllel száll.
Napnak lenyugvó sugára,
éjnek tiszta leple vár,
nyughatatlan lelked végül
békére, szeretetre talál.
Korlátok már nem gyötörnek,
börtönöd ajtaja nyitva áll
repülj bátran szellő szárnyán,
Te csodás, Égi madár!
Bontsd ki szárnyad, emeld állad,
távoli világok várnak rád.
Kecses a tested, tiszta a lelked,
csak repülj, repülj, meg ne állj!
Csillagok várnak, mesebeli tájak,
utad a végtelenbe vezet;
Áldott a léted, leróttad vétked
szívedben feltétlen a szeretet.
2018
Shoya
Földi paradicsom
Hol béke és szeretet honol,
s ezernyi dalosmadár dalol,
hol a természet zöldje integet
nem számolom ott a néma perceket.
Hol vadvirágok táncra hívnak,
szellő szárnyán hajladoznak,
pillangók könnyű teste libben,
fűszálakon bogár zizzen.
Lemenő nap fénysugára
búcsút int e mesés tájra,
eltűnő aranyszín mosolya
arcomat kedvesen csiklandozza.
Ülök elmerengve, rezzenéstelen,
lelkem e mennyben boldogan pihen.
S a lágyan fodrozódó víztükör alatt,
csodálok apró testű, kecses halakat.
Lényembe szívom víznek friss illatát,
fülembe susogó fák halk szavát.
Mosolyogva hálát adok neked,
Istenem, ki e csodát teremtetted.
2018
Veled szárnyalok
Meleg bőröd illatát
mélyen magamba szívom,
érintésed sóhaját,
lelkembe simítom.
Ölelő karjaidban
lágyan pihenek.
Szerelmes szavaidban
örökre elveszek.
Hangod dallamára
szívem táncot lejt,
szemeid szavára
tekintetem felelt.
Mosolyod napsugár,
arcomon ragyog.
Köröttünk lebegnek
Némán a csillagok.
Megannyi pillanat,
mit veled tölthetek,
lelkem kezdetekkor
eggyé vált veled.
Ezredévek mentek,
jönnek újabb századok;
mindig fogod kezem,
s veled együtt szárnyalok.
2018
Fotók: Pinterest
Hálaima
Isteni fényed féltőn átölel,
szereteted lényemben érzem,
kedves szavaid fülemben zengenek;
ajkad szavamra többé nem felel.
Ülünk a néma csendben,
lágyan ringó csónakunk halad;
életnek vize nem segít már,
lelked, mint madár szárnya rebben.
Minden pillanatban veled vagyok,
tekinteted nem feledem;
csak az órák, percek vánszorognak bennem-
nélküled végtelen' magányos vagyok.
Tudom, hogy az élet nem gyötrelem,
óvón vigyázod lépteim;
csillogó szemed színét látom az égben,
válladra hajtom megfáradt fejem.
Tengernek hűsítő habjaiba merülök,
szívemmel látom drága mosolyod;
lelkem lelkeddel táncol az égben,
mint kecses pillangó magasba repülök.
Köszönök mindent drága Apám,
az életemet köszönöm neked;
emléked a legféltettebb kincsem:
érted szól most hálaimám.
2018
Hiszek...
Hiszek a szépségben, a szellem erejében,
a végtelennek tűnő messzeségben.
Hiszek a pillanatban, a pezsdítő dalban,
a változásban, a szabad gondolatban.
Hiszek mindenben, ami jó,
ami sokaknak fel sem fogható;
hiszem a boldogság szédítő mámorát,
nem őrzöm magamban a múlt sötét árnyát.
S hiszem, hogy a Földön érték a szeretet,
míg e világra születnek drága gyermekek.
Hiszem, hogy elmúlik minden gyötrelem,
messze száll minden keserű félelem.
Hiszem a szerelem emelő erejét,
embertársaim tiszteletét.
Hiszek a harmatos fűben, napsugárban,
minden földi és égi csodában,
a természet tiszta szépségében,
erdők mélyének nyugalmas csendjében.
Virágok bájában, bogarak táncában,
s a mezőn zengő tücsök szerenádban.
Hiszek az ég szikrázó kékjében,
s a hűsítő, simogató szélben.
Hiszek a madárban, ki nap, mint nap dalol,
énekét zenéli fáradhatatlanul.
Hiszek benned, ki egy vagy velem,
kivel osztozom e csodás életen.
Hiszem, hogy egyenlő mindenki és minden,
hogy édesapánk a teremtő Isten.
S hiszem, hogy mindenki nemes céllal született,
lelkében érzi az isteni rendet.
Midőn szívét szakítja temérdek teher
a mázsás súly nem nyomja hitét el.
Tekintetét az égre emeli,
begyógyulnak az élet kegyetlen sebei.
Hiszek az ölelésben, a csókban,
az ígéretben, a kimondott szóban.
Hiszek a család szentségében,
szülők, nagyszülők vigyázó szemében.
Hiszek a testvérek szövetségében,
gyermekeink ragyogó tekintetében.
Hiszek a jövőben, és hiszek a múltban,
hiszek a jelenben, a mostban.
Hiszem, hogy belőlem indul az élet,
meglátok minden örömöt és szépet.
Hiszem a szellemet, az örök létet,
a nyugalmat, a békességet.
S látom a bajt is, a súlyos gondokat,
járom a sima és rögös utakat.
De nem feledem a mindenség örök hatalmát,
az Univerzum bőséges jutalmát.
Elfogadom e csodás ajándékokat,
boldogsággal töltöm minden napomat.
2018
Látod-e?
Látod-e szépségét üde zöld fűszálnak,
égbe vágyó, fényben fürdő szentjánosbogárnak.
Látod-e mosolyát édesanyádnak,
csillogó szemében, ha megbújik a bánat.
Látod-e a könnyeket, a boldog perceket,
meglátod-e az igaz szerelmet?
Érzed-e fák könnyű sóhaját,
erdő mélyén hűs pataknak frissitő moraját.
Illatát az esti nyáréjszakának lényedbe engeded?
Csillagok tengerében megfürdeted?
Lelkedig hatol a holdnak szelíd fénye;
megérint ragyogó, tiszta szépsége?
Gyermeki énedet őrzöd-e, engeded
belőled áradni a szeretetet?
Meghallod-e vajon hívó szavát a végtelennek,
énekét dalosmadarak ezreinek.
Tudsz-e gondolatban felröppeni az égbe,
az univerzum végtelen mélységébe.
Kinyitod-e kapuját a mindenségnek?
Átadod-e magad az ősi teremtésnek?
Együtt élsz-e mindennel, mi neked született;
hálás vagy-e mindenért, mi neked rendeltetett?
Csoda az élet, minden cseppje jutalom,
s ha sötét árnyékként beborít a fájdalom,
gyógyítsd szíved felkiáltó hangját:
Mindenre a szeretet az orvosság!
Emeld tekinteted a kéklő messzeségre,
míg betakar csendben a nyugalom, s béke.
Kövesd a hívó szót, a belső hangot,
mint Messiást, fényesen vezérlő csillagot.
Vidd hírül szavát a végtelennek,
szerető áldását a teremtő Istennek.
2018
Fotók: Pinterest
Éden, vagy pokol?
Pokol és éden, éden és pokol
emberek szívében melyik érzés honol?
Létezik-e csend és béke,
az összhang zenéje,
mi lelkekben rejtezik,
várja, hogy ideje ím elérkezik.
S az idő halad,
csendben szalad,
elillan egy lélegzetvétel alatt.
Vágyak szállnak,
röpke árnyak,
célok, tervek odáznak,
majd semmivé válnak.
A lélek jelre vár,
nyugalma körbejár,
a nagy Terv összeáll,
s ím, minden a helyén már.
2018
Ákos: A kezdet előtt című dalának ihletésére
Testvérlélekhez
Lelked kapuján ki belép, fényre lel,
magasan szálló madarat kevesen érnek el.
Csodálni röptét micsoda szerelem,
gyilkos dolgokra képes a félelem.
Ki irigyli annak szárnyaló életét,
homály leple fedi két szemét;
ám együtt lebben vele, kinek szíve tiszta,
nem vágyik sárba, szürke porba.
Emelkedj, büszkén szállj a fellegekbe:
Repülj, s boldogságot hints az emberekre.
2018
A holnap ígérete
Lehet sötét, és komor most az éj,
ám bíbor fényével simogat már a hajnal.
Hunyd le kedves, szép szemeid,
s holnap együtt szárnyalhatsz a madarakkal.
Ne hidd, hogy mélybe ránt e bűzös mocsár,
nézz bátran a felkelő Napra,
engedd, hogy öröme bódítson,
köntösként vedd most magadra.
Minden lépted, mit megtettél,
segítőd lészen, meglásd;
kincsként tér vissza hozzád,
minden szeretettel teli imád.
2017
Vagyok, aki vagyok...
Vagyok, aki vagyok, aki létezem,
bennem öltött testet minden őselem.
Részemmé vált a világ maga;
benne vagyok, s bennem van minden mosolya.
Bennem sír a lélek, ha sírnak gyermekek,
Anyák, kik értünk adnak életet.
Bennem robban bomba, ha kitör a háború,
bennem jajdul mindenki, aki szomorú.
De bennem sarjad élet, ha jő a pirkadat,
lombos fa leszek évtizedek alatt...
Virágot nevelek, gyümölcsöt érlelek,
nem pusztítanak el kegyetlen, zord telek.
Bennem él mindenki és minden,
egy vagyok belőled, Isten,
teremtő mag e földi létben.
S te is mag vagy, csoda a teremtésben,
belőled, s belőlem újabb csoda lészen,
benne él tovább minden sejtem és vérem.
S bennünk lobog izzó tüze a Napnak,
bennünk csobog kristályvize a pataknak.
Bennünk éled újra a természet maga,
kincseit bősséggel ajándékul adja.
Teremtő erő, te igazi áldás,
bennem él és zenél minden ősi tudás.
Csillag vagyok, felhő vagyok,
lombok között napfény vagyok;
szellő vagyok a hajadban,
tollpihe a madarakban...
Harmat vagyok pókfonálon,
álom vagyok szempilládon,
gyöngyszem vagyok kagyló ölén,
hullám vagyok tenger színén.
Szivárványban elolvadok,
folyóvízben messze futok.
Keress bárhol, megtalálhatsz
minden fában megcsodálhatsz.
Napnyugtában, napkeltében,
megfürdök szemeid fényében.
Mosoly vagyok ajkaidon,
dallam vagyok szavaidon.
Én vagyok te, s te vagy bennem én,
végtelen utamon a mindenség tenyerén.
Egy vagyok veled, s minden létezővel,
szívemben lüktető erővel
suhanok szabadon fellegek felett,
időn és téren át lebegek.
Vagyok, aki vagyok, utazó;
élet értelmét kutató.
Művész vagyok, költő, író, zenész,
szobrász, illusztrátor, festőművész,
felfedező, lélekelemző,
édesanya, teremtő.
Feleség vagyok, támogató,
gyermek vagyok, szelídhangú.
Virág vagyok, színes, illatos,
harcos vagyok, erős, izmos.
Gyémánt vagyok, csiszolatlan,
megbújok a pillanatban.
Erdő mélyén moha vagyok,
tévutadon irányt adok.
Itt is vagyok, ott is vagyok,
életemben jelen vagyok,
én vagyok, aki vagyok.
2017 ♡
Illúzió
Illúzió csupán, mit esti égboltra fest ezernyi csillag fénye,
illatos nyár éjszakán elmerülök a végtelen tengerébe.
Otthon vagyok bárhol e Földön, ha otthont lelek önmagamban,
boldog a perc, melyben szabadságom visszakaptam.
Millió élmény és csodás pillanatok százai várnak,
nyitom kapum, tárom szívem, elébe állok a nagyvilágnak!
Minden tettel, minden bennem élő szóval,
minden képpel, minden illúzióval,
magam adom, tiszta tükörként csillogva.
Nézz e mélységbe, s lásd magad megtisztulva.
Ragyogjon fényed, Isteni önvalód tündököljön,
mint sebes üstökös, hírt vigyen, távoli tájakon messze repüljön.
2017
Szeretni született
Harcol bennem e két elem;
erő és félelem.
Nem lehet naggyá, ki gyenge benn,
kiben a teremtő erő végtelen.
Az győzhet a kétség felett,
kiben határtalan a szeretet.
Sebet többé nem ejthet
szabadságon a gyűlölet.
2017
Megsemmisülten
Talán nincs mit mondanom, csak gondolkodom...
Talán nincs is életem, csupán illúzióként létezem.
Ki tudja a választ, ti tudjátok angyalok?
Elsodor az élet...vagy jó helyen vagyok?
Számtalan érzés kavarog bennem, számtalan gondolat gomolyog...
Sűrű köd, és felhő paplan mibe most bebújok.
Körülölel puha dunna, pihék ezrei cirógatnak,
megpihenek óvó karjaidban,
nincs helye kínzó szavaknak.
Sűrűn hull a könnyem,
tisztára mossa fáradt arcom,
szívem fájdalmát messze hordja,
mint sűrű folyó, sebesen a távolba zakatol ...
üres minden...
elszállt minden szó és gondolat...
Foszlányok tűnődnek csupán megsemmisülten,
s vérem csendesen folyik ereimben...
2017
-----------
Sötét árnyak körbe zárnak,
kéklő égen felhők járnak.
Szelek szárnyán repülök,
végtelenbe szédülök.
2016
Elemek ereje
Repüljünk szabadon, színes buborékokon,
kéklőn, lilán fénylő könnyed burkokon.
Emelkedj magasba, illanó gondolat,
szállj fel, tárd ki szárnyad, éld meg önmagad.
Utazz tengereken, zubogó vizeken,
gomolygó felhőkön, buja, zöld földeken.
Szórd szét fényed csillogó magvait,
lelkedből szólnak most igaz szavaid.
Tűz erő lobogva hevíti vágyaid,
előtör, felperzsel, égeti falaid.
Nőjj magasra, erős tölgy, lombosodj,
magas hegyek hátán tornyosodj.
Sárkányok ereje adjon erőt neked,
tigrisek szelleme hassa át lelked.
Suhanj az égbolton, fenséges sasmadár,
ébredj fel, éledj fel, aranyló napsugár,
új utad kapuja nyitva áll, lépj be már!
2016
Világítótorony
Távolban egy csendes orom,
alant egy világítótorony
csendben őrzi a partokat.
Fénynyalábot vet a vízre,
hajósoknak így segítve,
biztosítva nyílt utat.
Estefelé jár az idő -
égbolton rőt, sötét felhő -
aludni tér a Nap.
Ködös tájban, vad vizen
kis vitorlás sebesen
szeli a habokat.
Kormányosa messze réved,
kémleli a parti révet,
várja kedves otthona.
Míg a horgonyt leereszti
vitroláit felgöngyöli,
víg kacaj szól boldogan.
Ölelő kar fonja körbe,
gyermekeit kapja ölbe,
mámorító pillanat.
Torony mellett kicsiny kunyhó,
erős, meleg rönkházikó,
békés, boldog kis sziget.
Finom illat száll magasba,
hívja őket csalogatva -
haza indul a kis csapat.
Édesanyjuk szeretettel,
mosolyogó, szelíd tekintettel
köszönti a hármakat.
Éjnek csillagszőnyeg leple
lágy sugárral takarja be
kis családnak tagjait.
Nyugodt, könnyű pille álom
tekeredik színes szálon,
amíg jő a pirkadat.
2016
Életfolyam
Tedd, mit szíved diktál,
józanabbik eszedre hallgass.
Csodák várnak ott, lelkedben legbelül,
amint gondolataid zaja nemesen csendesül.
Adj hálát, s hidd, az életed
sebesen, szelíden kanyargó folyó.
Szigetek, kikötők, partok,
utad során eléd táruló feladatok.
Zuhatag morajló habjai
törik meg egyhangú folyamod,
mélyre húznak, felkavarnak,
zúgva-zsongva elsodornak.
Majd csendes szakasz jő,
kedves, békés partvonal.
Csillogó vized maga a nyugalom,
újabb kalandokig íme a jutalom.
2016
Láthatón túl
Végtelen időben felhőkön suhanok,
földi életemben perceket számolok.
Rendelt sorsom pereg, pillanat repül,
születtem, szerettem, elmúltam kívül.
Testruhám itt hagyom, lelkem szabad madár,
fényösvényen túl kitárt kapu vár.
Szellemem, mint kicsiny hajó tenger habjain,
lágyan ringva megpihen nyugalom partjain.
2016
Vonakodó, pergő idő
Órák, percek lassan mennek,
vánszorogva nyögdécselnek,
kattan, kettyen, tikk és takk,
elillan a pillanat.
Napról-napra, hétről hétre,
tovatűnik évről-évre.
Elrepül, ha nem is látod,
emlékekben megcsodálod.
Minden évvel egyre gyorsabb,
tengernyi perc összeolvad.
Szökell, pereg, cammog, halad,
gyorsan száguld, lassan ballag.
Perdül-fordul, száguld, siklik,
villámgyorsan eliramlik.
Szállnak hónapok és évek,
megállok és visszanézek.
2016
Lélektükör
Tiszta szívvel, tiszta szemmel,
tiszta színű minden ember.
Fényes körülöttünk a világ.
Fújd el hát a homály fátylát!
Minden gőg és bánat maga,
szenvedésünk igaz oka.
Győzd le most a félelmeket,
Tisztítsd lélektükrödet.
Lelked mélyén sötét kút
rejti a sok titkot, bút.
Ezeket ha megfejted,
kristály vizét kimered.
Fényed erős, ragyog benned
egész-séged, bölcsességed.
2014-15
Életvirág
Életvirág, lélek virág,
szellemtestben ébreszt imát.
Pihekönnyű szárnyon lebben,
pillangónál kecsesebben.
Táncot jár a Hold fényével,
hajladozik szépségével.
Napsugárban fürdik, csillog,
fényességben újra ragyog.
Arany csillag ezüst fénye,
megnyugvás hull szép szívére.
Béke puha, fehér fátyla
szeretetbe bugyolálta.
Tisztán fénylő harmatcseppben
kristálykéken, lágyan pihen.
Dalt dúdol a szivárvánnyal
Eggyé vált a Földanyával.
2014
Négy évszak versek
Nyár dala
Narancs fényben izzó táj,
messze nyúló szép határ,
felhők sötét kékje száll,
utolsót int napsugár.
Hold sarlója kecses ívű,
ezüst kifli, fehér fényű.
Rózsaszínű fátyolfelhő,
meglibbenti kecses szellő.
2016
Szendergés
Rőt és arany avar susog
forrás vize csengőn csobog.
Hosszú ágak, magas fának
gyökerei messze járnak.
Elbóbiskol madár, bogár,
megpihen immár a táj.
Csendes télre készülődik,
dermedt álom ereszkedik.
2016
Őszi kép
Arany lombok, őszi árnyak,
narancsszínű fények szállnak.
Pompás piros, rozsdabarna,
avarszőnyeg lendül dalba.
Csizma alatt zizeg, ropog,
illat lebben, lágyan susog.
Csendes ösvény tisztás szélén,
tekergőzik erdő mélyén.
Madár dalol, harkály kopog,
kicsi patak vígan csobog.
Tiszta vizének zenéje
tovaszáll a messzeségbe.
2014
Kristálycsend
Puha pelyhek, pillanat varázsa,
felhőfüggöny csipkeruhája,
lágyan hullik, fűszálban megpihen,
hófehér mosollyal hívogat szelíden.
Jégkristály pamacsok, piciny tűlevelek,
apró fenyő ágon csendben szenderednek.
Téltiszta fuvallat, elringató álom.
tekintetem csügg a csillogó paláston.
2016
Szeretteimhez írt versek
Fénylő csillag
(Kislányomnak)
Nem létezik fénylőbb csillag,
hajad selyme szellő illat.
Sűrű pilla libben körbe,
árnyat rajzol zöld tükörre.
Lelked tiszta, békés fénye
pajkos táncként csillog benne.
Elvarázsol lényed éke,
szerelmetes igazgyöngye.
Kezeid lágy érintése,
bársonykendő ölelése.
Kedves arcod rózsaszirma
csendben hajlik rózsapírba.
Ajkacskáid finom íve
csilingelőszín cseresznye.
Ajándék a léted, drága kincs,
értékesebb élet nálad nincs.
Szivárvány vagy, tündérálom,
veled tökéletes a világom.
Anyukámnak
Szeretettel teljen szíved,
szivárvány ölelje lelked,
boldogság kísérje utad,
napfénnyel fond körbe magad.
Ezer csillag rád ragyogjon,
mosolyodba kincset hozzon.
Virág szirma, arcod pírja,
szellő szárnya rásimítja.
Ezüst holdnak szelíd fénye
életedet vezérelje.
Hívjon táncra vidám dallam,
hangod hallom minden hangban.
Apukámnak
Barázdák mintázzák kedves homlokod,
szeretettel teljes huncut mosolyod.
Szemeid fényében szelíd, bölcs sugár,
Ó, drága Apukám, de sokat adtál!
Szeretet szála összeköti szívünk,
több ezer mérföldről összeér a lelkünk.
Köszönöm tenéked drága létedet!
Kívánok Neked hosszú, boldog életet!
Nagymamámnak
Mintha látnám kedves arcod,
meleg barna szemed ragyog.
Fényes, csillag lelked benne
reám tekint, fürdök benne.
Drága szíved arany fénye
szeretettel ölel körbe.
Virágszirmok könnyű selyme,
Illatozzon életedbe.
Karácsonyi versek
Karácsonyi angyal
Aranyló fényű, hófehér lélek,
Karácsonyi angyal, szeretettel kérlek,
hozz békét, áldást a földi népnek,
tisztánlátást, igaz hitet gazdagnak, szegénynek!
Mindahány otthonban boldogság lakozzék,
szeretet szívünkből soha el ne fogyjék,
lelkünknek szépségét díszítse egészség,
bőséggel teljen meg minden kedves hajlék!
2015
Karácsony
Karácsony angyala fényt hoz a szívünkbe,
megölel csöndesen szeretet melege.
Ünneplőben pompázik a színes nagyvilág,
otthonokban lágyan lobog sokezer mécsvilág.
Fahéj, narancs, fenyő illat lebben,
gyermekünk mosolya szemünkben megpihen.
Lelkünkben békesség, megértés honol,
minden baj és bánat messzire vándorol.
Őrizzük szívünkben e meghitt perceket,
új évnek napjain gyógyítson szeretet.
Hálával köszöntse minden ember reggel
a felkelő Napot, mely fényével megtisztel.
2014
Szellőtánc versek
Szőlőszemek zamata
Mámorító zamatát a nyár hozta,
színének bíborát festette Napnak sugara.
Hamvasságát égnek tiszta kékje lehellte,
Gömbölyded szemeit gazda szeme növelte.
Reccsenő, friss húsát eső tisztította.
Csillogó cseppeket szellő szárította.
Kisajtolt levét majdan hordó érleli,
Bársonyos nedűje ím élettel teli.
2016
© Minden jog fenntartva!
© All rights reserved!
Amennyiben kérdésed, észrevételed, gondolatod merül fel, az alábbi kapcsolati űrlapon is tudsz nekem írni. :)
Köszönöm szépen! :)
Orsi
