NŐNAPI KÖSZÖNTŐ
NŐNAPI /KORTÁRS/ VERSES - KÉPES KÖSZÖNTŐ
PAPP KINGA
LÉLEK DALLAM
/Első közlés/
Virraszt közöttünk,
valahol itt dalolva
csendes éneked.
Hajad színe, szelíd,
bársonyos virágok,
lágy szürkesége.
Lelked égi rózsa,
bájos kék madár.
Kezeid keresztben
mellkasodra teszed.
Szemed csukva,
most szeretsz,
múltat, jelent, jövőt.
Szépséged, csoda.
Könnyed, ha látták...
ajkadon mosollyal,
fejed felemelve
elsétáltál, magad
után kristályokat,
tisztákat hagytál.
Örömteli kacajod,
amikor nevettél,
kerek földön,
fútótűzként terjedt.
Erő, mi egy nőben
van, le nem írható.
Kedves, gyengéd
szíve, szeretetét
illatos harmatként
bőségesen szórja.
Tiszteld a NŐ-t!
Mindenkor, téged
zeng égi fénye.
GÁLL JÚLIA
NŐNEK LENNI JÓ
/Első közlés/
minden percét imádom,
gyermeket nevelni
sikereinek
örvendezni.
az unoka ajándék
minden szülőnek jár
örömmel tölt el
ha velem van.
nőnapra azt kívánom
szeressük férjeink,
gyermekeink,
unokáink.
mi nők, férfiak nélkül
magányosan élnénk,
szívünk egybeforr
szerelmesen.
BALAZSITS ISTVÁN
NŐNAPI SZONETT A KERTBŐL
/Első közlés/
Nőnap közeleg, de elhatároztam,
hogy én minden nap ünnepellek téged.
Végre itt a tavasz, természet éled,
virágok szirmain szálljon e dallam.
Napfényszálakból festett ajándékom
bókoló nárciszok terelik feléd,
tavaszi szél viszi lábaid elé
jácint parfümbe mártott vallomásom.
Neked virágoznak a tulipánok,
kelyhükből előtörő vörös lángok
a szerelem diadalát hirdessék.
A méhek zsongásába burkolózok,
templomi csendben azért imádkozok,
hogy maradjunk meg egymásnak sokáig.
2021
SZÉCSÉNYI CSILLA
Apeva
/Első közlés/
Fonj
füzért
örömből
szívem köré,
hadd virágozzak...!
2021
BUDAI ORSOLYA
AMFORA
/Első közlés/
Mindenik kehely, melybe
holdfény alakod csordult,
ragyogó isteni alkotás -
mennyei kezek formálta
tökéletesre simított
királynői, fenséges palást.
Pilláid árnya rebbenő lepke,
ajkaid íve csókokért sóhajt,
szépséged zengik ódadalok,
szerelmed íze mennyei manna
érted esend a férfiak vágya,
méhedben nyílnak a holnapok.
Hajad koronája fürtökben omló,
szemed tükrében angyalok lelke,
rózsállik bőröd finom bársonya;
gömbölyű csípőd, kebled a forrás
mindenség alkotta örömjáték,
tökéletesre formált Amfora.
2021
HORVÁTH-TÓTH ÉVA
CSAK A SZEMEKBE NÉZZ
/Első közlés/
Tudod, voltam tavasz,
ébredő vágy, üde szirmú
kacagva kipattanó virág,
szellőtáncot jártam,
ringattam nap sugarát
szívemben, és harmat
is áztatta zsenge rét ruhám.
Tudod, voltam nyár,
érett húsú, gyümölcsömet
csókolta mohó száj,
viharjaimban villámokat
szórtam, s lángba borult a táj
kényem, szenvedélyem után.
Érleltem, teremtem, tápláltam,
elestem, hajoltam, s felálltam.
Tudod, most olyan vagyok,
mint az őszi hajnalon
deres ecsetpázsitos,
téli csendeket ringatok.
Az idő kicsit megdolgozott,
arcomra nyomokat karcolt,
mint a sárban lábnyomok.
De te csak nézz mindig szemembe,
ott megtalálod a nap sugarát,
nevetésem gyöngysorát,
haragom villámait és rettegésem
minden hőfokát.
Ott lesz a múlt, a jelen,
a sebek, a titkok, a vágy,
a gyöngéd cirógatás.
És ott a szeretet.
Ott találsz majd mindet.
Bennem. A lelkemben.
Mind a tiéd lehet.
Csak nézz mindig a szemembe.
2021
HORVÁTH-TÓTH ÉVA
GONDOLATOK
Sóváran remeg
a perc a számlapon,
ha eszembe jutsz,
ha csak rád gondolok.
A vaskos ínség
mohón számba harap,
nyelvem hegyén ül
egy félszeg gondolat.
Mit szólnál hozzá,
ha tudnád, téged vár
az ölelésem,
csókom, csipkém, s az ágy?
Selyembe bújik
vágyam, buján lebben
sóhajom, s eléd
omlik gyöngéd kényem.
Felnevet pőrén
a szilaj kedv, kínál
bársonyt, parazsat,
puhán nyíló rózsát,
és gyönyör gyöngyét
ígérik kagylóhéj
mögött a percek.
Mindenem a tiéd.
Fedetlen keblek
szende halma alatt
két dobbanás közt
Te vagy a Gondolat.
2021
MOLNÁR GÁL IRÉN
NŐNAPI GONDOLAT
Nyíljon tavasz,
áradjon fény,
keljen élet,
a világ nőiségének
szeretetet virágzó
tüzén.
2021
MOLNÁR GÁL IRÉN
CSODAVÁRÓ
Csodaváró berken
virágostort fonnak,
tündérnek varázshoz
madarak hangolnak.
Lelked száll: fényvirág
végtelen bíborán,
ég vizén kinyíló
fényformák sátorán.
Szerelem: tűzmadár
hullatja tollait,
szíved hol érinti
máglyává változik.
2021
KINCSES JÁNOS - THESAURUS
RÓZSÁMHOZ
Rózsám vagy harmatos
Szirmod még fátyolos
Színed lágy bársonyos
Rózsám vagy Kedvesem
Kedvedet keresem
Ma éjjel nyílj nekem!
Gyöngy vagy te tengermély
Kagylónak rejtekén
Balzsamos ezeréj'
Igéző pártázat
Nem tűnő varázslat
Élet-fűszer illat
Kibontod szép lepled
Megnyitod lelkedet
Készen szeretetre
Készen szerelemre
Ha kell ölelésre
Izzó szenvedélyre
Én írom sorsodat
Vágyamnak tárgya vagy
Soha el nem hagylak
Ha mégis elválunk
Az lesz a halálunk
Halálunk, mély álmunk
Halálunk szép álmunk
2021
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
Ő, A NŐ
Egy bűvös szó,- a Nő,
lehet még tipegő,
sehova siető,
tiniként kesergő,
az örök hisztiző.
Ifjú hölgy bombanő,
szívében megtörő,
menyasszony lebbenő,
feleség istennő,
anyaként kitűnő.
Bánatos szepegő,
elhagyott szerető,
örökké nevető,
bajokat feledő,
szerelmes epedő.
Haragtól sziszegő,
vesztesként csüggedő,
kacéran igéző,
álmokat kergető,
az örök kétkedő.
Bosziként eltűnő,
seprűvel röppenő,
szellemet idéző,
örökös fecsegő,
mindenben feltűnő.
Szívében reszkető,
sebeit viselő,
családot éltető,
jogokért tüntető,
az igaz örök-Nő.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
ÉRTSD, ÉS ÉREZD...
Lágyan, óvatosan érintsd meg őt,
az erősnek látszó törékeny nőt,
lelke mindig gyengédségre vágyik,
szerelmes szavaktól kivirágzik.
Belső lénye a sugárzó szépség,
szemében nyugalom, szelíd kékség,
az otthon melege vele teljes,
megérdemli a napi figyelmet.
Szerető társ, és igaz jó barát,
anya, ki a rosszért is megbocsát,
szerelmes nőként sóvárog bókra,
kis kényeztetésre, forró csókra.
Érezned kell lelkében a zenét,
és nézd a könnyfátyolos szép szemét,
érintésedre-életre kelve,
izzó szenvedély zuhan a csendre.
Ne kelljen azért ünnepnek lenni,
hogy néha virágot vigyél neki,
szívében örök vágy a szeretet,
drága kincsként őrizd a kedvesed.
Az év többi napján is köszöntsd őt,
ismerd el, és tiszteld benne a nőt,
mindegy hogy néz ki, kócos, és fáradt,
feléd akkor is szeretet árad.
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT
NEM KÉRÜNK MÁST
Miénk ez a nap, amely ránk virradt,
alabástrom égen hajnal pirkadt,
s mint villanó varázs felkel a nap,
felhőkön csillanó tükördarab.
Szellő cirógat, velünk ünnepel,
virágillat szálldogál szüntelen,
ma nem sietek,- pihenni vágyok,
engedem, hogy ringassanak álmok.
Egy békés nap, mely minden nő álma,
nem tervezni, nem gondolni másra,
hallgatni egy édes, bús dallamot,
érezni az idő, mint andalog.
Nincs rohanás, csak nyugalom honol,
csend ölel, arcokon fény vándorol,
álmok között tipegő remények,
végtelen szeretetről regélnek.
Miként mondhatnánk el minden érzést,
nem kérünk mást, csak egy kis megértést,
egy kedves szó, mosoly,- ennyi elég,
így tűnik el az örök szürkeség
KÉKESI ERIKA
VIRÁGOSKERT
A hóvirág, az ártatlanság, a fiatal, hamvas lány,
a tulipán, a színes és hajladozó báj.
A kankalin, ki a tavaszról hírt hoz,
az ibolya, vigyázz el ne taposd!
A gyöngyvirág, a megbúvó, kicsiny, félénk,
az írisz, a dáma, a nagylelkűség.
Az orgona, a romantikus, cserfes, fürtös,
a jácint a kis virgonc, különc.
A nárcisz, a naparcú Vénusz,
s ott van még a közönséges mirtusz.
Az új életet hirdető gólyahír,
s a százszorszép, kinek arcán ott a pír.
Az érzékeny, törékeny mimóza,
kinek ellentettje a mindig hiú kála.
A liliom, az illatozó úrihölgy,
a kardvirág, a karcsú, magas, erős.
A viola, a tűzrőlpattant menyecske,
a levendula, aki tiszta, gondos, rendes.
A búzaföldek szerelmese a pipacs,
piros tüllruhában,
a gyermekláncfű nézz rá irigy sárgaságban.
A rhododendron, a nemesi családból származó,
a magnólia, a nagy szirmokkal hódító.
A hortenzia, a teltkarcsú,
a szegfű, a mindig kitartó.
A margaréta, a nemes egyszerűség,
mindegyik egyenként maga a szépség.
S végül a rózsa, a hűséges és előkelő :
ő a mindenkori, örök királynő.
A virágoskertünknek végtelen a hossza,
betölti kertünket s szívünket mind sorba,
simogatják érzékeink finom illatukkal,
szirmaiknak puha, színes bársonyával.
Ha csokorba szedjük, akár szívünk húrja,
lelkünk dallamait más- más hangon súgja.
2020
ZSATKOVICS EDIT
METAMORFÓZIS
Pillangófa anyám dajkált
lárvából hernyóvá
szégyelltem csúszómászó voltamat:
begubóztam bebábozódva bábpólyámba
szépséges szilvavirág anyám
dajkálgatott, ringatott
dúdolt varázsaltatókat.
Átváltozásom meséjét suttogta fülembe
pillangófiakat szülő anyám
dédelgetett,szeretgetett
Egy reggelen álcámat levetettem,
ronda ruhám levedlettem
lenge lepkeként reppentem
libbenő - lobbanó
magamat kellettő táncot lejtettem
fényben fürdő
csalfa csillámló
szivárvány szirmokról
pollent, nektárt csentem,
Világszép önmagát kellető pille lettem
szellőlányokkal szárnyalok
királylepkémhez hajnalban hűtlen lettem
anyám szívét összetörtem
ZSATKOVICS EDIT
HŰTLEN BALERINÁK
Mámor- táncot lejtenek
virágról virágra szállnak
szikrázó szirmokról
méznektárt kívánnak
ambróziaillatú
távolság - vágy
sodorja őket .
balzsam szellők hátán
pajkoskodnak
nektárt szívnak
szivárványszínű pillangók
kabócákhoz, kolibrihez,
olajfákhoz
magnólia-királyfihoz
mangróvalevélre
éjjeli lepketestvérekhez
mindig a fény felé
fátyolszárnyakkal
orchideákra,
vizililomokra
vágynak
pompás prímabalerinák
primavera tánca
ZSATKOVICS EDIT
DANCING QUEEN
(ELVESZEJTŐ TÁNC)
Bárcsak volnék
szépséges nimfa,
habokban igéző szirén
Tánckirálylány, ha volnék
táncolnék a nappal
utána a holddal
táncolnék Erossal
utána Parissal
táncolnék külön a plátói szerelemmel
majd az először volt Reménytelennel,
forognék sok - sok kentaurral
fenyőerdőben vadásszal,
tengerben hálóját csomózó halásszal,
vöröskendős halálfejes kalózzal,
sivatagban perzsa sahhal, olajsejkkel
dzsungelben a törzsfőnökkel
a fináléban:
kettőből csak eggyel,
elrablómmal
a véletlennel
a véglegessel,
az Egyetlennel.
JURISIN SZŐKE MARGIT
SZERESD A NŐT...
Szeresd csak Őt a sok-sok közül,
Egyetlent, ki hozzád megy nőül.
Reá legyen mindig időd,
El ne feledd szeretni Őt,
S benne megbecsülni a nőt.
De ne egy nap ünnepeld Őt!
A szeretete végtelen, ha érzi szereteted...
Neked adja az életét, ha kell,
Ő az, ki téged soha nem hagy el.
Tehát szeresd minduntalan... azt kell!
2018
JURISIN SZŐKE MARGIT
MINDENNAP EGY KEVESET...
KÍVÁNSÁG...
Nem kérek én drága ajándékot,
Szépséges, hatalmas virágcsokrot.
Nem kell egy napos, talmi szeretet,
Adj minden nap... legalább keveset.
2018
JURISIN SZŐKE MARGIT
A NŐT...
TISZTELD, BECSÜLD ŐT
Tiszteld és becsüld Őt,
Lásd meg benne a Nőt,
Ha: kedvesed, anyád,
Húgod vagy nagyanyád!
Szeretet, féltés él lényében,
Lét csíráját hordja méhében.
Ő a lét megtestesítője,
A világ s nemzetek jövője.
2019
JURISIN SZŐKE MARGIT
ISMERD MEG A NŐT...
Ha
Szeret,
Nem ismer
Gátat, határt.
Adja mindenét...
Félt,
Szeret,
Oltalmaz,
Megbocsájt és
Kitart melletted!
Ne
Várd, hogy
Kérje a
Szereteted.
Szeresd szüntelen!
Ha
Látod
Bánatát,
Kutasd okát,
Légy a támasza!
Az
Élet
Vele sem
Mindig tejfel.
Légy türelemmel!
Nem
Mindig
Jó vele...
De nélküle,
Gondolod, hogy jobb?
Van,
Mikor
Nem könnyű
Élni vele...
Éltél nélküle?
Nem
Mindig
Egyszerű
Vele a lét.
Próbáld Nélküle...
A
Nőnap
Csak egy nap
A sok közül.
Szeresd mindennap!
Nem
Egy nap
Az élet,
Hát tiszteld Őt...
Egy életen át!
Szerzők, alkotók névsora:
Balazsits István, Budai Orsolya, Gáll Júlia, Horváth-Tóth Éva, Jurisin Szőke Margit, Kékesi Erika, Kincses János, Kristófné Vidók Margit, Molnár Gál Irén, Papp Kinga, Szécsényi Csilla, Zsatkovics Edit
Szerkesztette: Budai Orsolya
Képek forrása: Pinterest, Internet
____________________
KORTÁRS TÜKÖR
Irodalmi és Művészeti Magazin
-
www.orsolyabudai.com
-
https://budaiorsolya.blogspot.com