Kosár
0
0 Ft
Molnár Gál Irén versek
Molnár Gál Irén /mogáli/ - válogatott versek
A Szerző így mesél önmagáról:
Gyergyóremetén születtem (Erdély, Románia) A Mindenség ide vetett a Székelyföldre tanulni.
Első világra csodálkozásom vers volt, már kilenc évesen. Középiskolai tanulmányaim idején (Gergyóalfalu), Kincses Pap Emese magyar szakos tanárnő tette tarisznyámba az irodalom szeretet kenyerét, ami aztán elkísért, s törhettem belőle nehézségek idején. Első verseimet az Ifjúmunkás közölte (1970). Szerkesztőként, Cseke Gábor nyesegette szárnyaim, később az Igaz Szó (romániai folyóirat) oldalán Székely János (1980) író.
Az írásban fontosnak tartom a szó-edény tisztán tartását. A lényegre törekszem, le a szó-mag misztériumáig. Ha eltűnődöm a Mindenség csodáin, felfényleni vélem az EGY-et mindenben, és a MINDENséget egy harmatcsepp tükrén. Három gyermek anyja és nyolc unoka boldog nagymamájaként élek Marosvásárhely (Románia) mellett. Tűnődéseim versek, és szívesen megosztom, mint "madárlátta kenyeret", mit tarisznyámba tesz a Végtelen, mígnem számadásra visszaszólít az ÚTról, ki előttünk itt járt, FÉNYjelzett nekünk.
NAGYPÉNTEK
Hozsanna holnap,
ma még reccsen a szeg,
mi kezeit veri át.
Hozsanna, ha lelkünk
Vele halva, megéli a
feltámadás mámorát..
Hozsanna, ha hajnalt színez
fények keleten izzó kazla,
míg átemeli szíveinket
Új Virradatba; holnap,
holnap Hozsanna.
♡
HORIZONT
Tapintani arcom;
világot írok
magam köré
szavak: bénák
csak keresés,
csak dadogás,
határolnak mint
hordót a pánt.....
de mint
kenyeret kés,
létem horizontján
a tudat ha rést hasít;
felsejlik világom, hol
nincs lehet, csak VAN,
nincs más, csak a
vászon és kezemben
az ecset......................
♡
GYÖNGYHALÁSZ
A gyöngyhalász
száz, meg száz
kagylót kinyit,
míg talál egyet,
mi gyöngyöt álmodik,
a többi: áldozat
és fontos mégis
mert nélkülük
az EGY nem érlelhetne
csodát...
Egyben a Mindent
amíg látni nem tudod,
hiába gyűjtesz.
♡
A FENYŐ
A fenyő
az elmúlását is
egyenes derékkal állja,
sziklaszírtről ha
zuhanna, ölébe veszi
az egek felhőáradása
s ha völgy ölébe tér,
magára hegyet haragít,
.......................................
izzik alatta s míg
gyémánttá égeti szívét,
föléhajol az ÉG.
♡
ESŐ
Kövér felhők
tartják az eget,
izzadságukból
víz szitál,
Nyárád tükrébe
köröket mártva,
(egymásba futó
univerzumok)
járja táncát az űr,
míg vízre száll
s felveszi fehér
ingét.
♡
KERESTELEK
A végtelen ködén lebegek,
csillagok fűznek,
Föld nem ereszt,
Én; plánéták-rabszólgája,
az álmok vizén
kerestelek.....
♡
MINT A CSILLAGOK
(Délia Galaxisa-nak)
...a csillagok;
bűvös körükben, egyedül
körültáncolják az eget,
oldva-kötve, a pálya kimért
ettől-eddig; szeret-nemszeret?
magány a jussod;
hatás- visszahatás
tengelyén a Mindenség........
....vonzás nélkül kibomolna,
lenne alaktalan semmi,
taszítás ha szét nem tartja,
arcnélküli massza, miben
jobb lenne; nem lenni..........
.......vonzás - taszítás kötéltáncát
ropjuk, a Mindenség velünk forog;
fényünk vibrál, vagy magába
roskad, szeretünk, gyűlölünk,
e kimért léten át; végtelen-fiai,
(mint a csillagok).
♡
KIKERICSEK LILULTAK
Nyárádpart vöröse
víz-ezüstre csorgott,
abban a késő őszben,
szemed hullónap volt.
Kikericsek lilultak
későn kelő lázra,
a táj remegve térdelt,
epedt, meddőn vágyva;
Nyarat, ami elmúlt,
sohasemvolt esélyt,
tüzet minek szene,
tenyerünk süti még...
♡
BALLADA
Falat állítani,
álmaid várába
szerelmem áldoztad.
Hamis gyöngysor volt,
bűvölő éneked,
szavai széthulltak.
Amerre vezettél,
álmaid mezőin,
pipacs-habot
vetett a búzaföld.
Álmaim városa
estére
összedőlt.
♡