Molnár Gál Irén
Molnár Gál Irén /mogáli/
A Szerző így mesél önmagáról:
Gyergyóremetén születtem (Erdély, Románia) A Mindenség ide vetett a Székelyföldre tanulni.
Első világra csodálkozásom vers volt, már kilenc évesen. Középiskolai tanulmányaim idején (Gergyóalfalu), Kincses Pap Emese magyar szakos tanárnő tette tarisznyámba az irodalom szeretet kenyerét, ami aztán elkísért, s törhettem belőle nehézségek idején. Első verseimet az Ifjúmunkás közölte (1970). Szerkesztőként, Cseke Gábor nyesegette szárnyaim, később az Igaz Szó (romániai folyóirat) oldalán Székely János (1980) író.
Az írásban fontosnak tartom a szó-edény tisztán tartását. A lényegre törekszem, le a szó-mag misztériumáig. Ha eltűnődöm a Mindenség csodáin, felfényleni vélem az EGY-et mindenben, és a MINDENséget egy harmatcsepp tükrén. Három gyermek anyja és nyolc unoka boldog nagymamájaként élek Marosvásárhely (Románia) mellett. Tűnődéseim versek, és szívesen megosztom, mint "madárlátta kenyeret", mit tarisznyámba tesz a Végtelen, mígnem számadásra visszaszólít az ÚTról, ki előttünk itt járt, FÉNYjelzett nekünk.
KÓD
/Haiku-füzér/
Földnek menny-jussát
mi kaptuk tisztításra;
lelkünkre kódolt.
♡
Titkodat rejtő
hetedik szobád kulcsát
szívedben őrizd.
♡
Szívedben, hogyha
elfogadás erő van;
a sors nem teher.
♡
Amilyen érzést
világodra sugárzol;
azzal méretsz.
♡
Magát az Ember
ha tisztítani képes;
a Föld is tisztul.
♡
Lelkünk horizont
rajta tudatunk fény, mi
Új Földet emel.
♡
Sejtjeimen mint
tükörszilánkokon fény;
lényed ragyog át.
♡
Szeretet láng ha
arcom lobbantja pírba;
nem verhet sötét.
♡
Átfogtam egy fát;
hallani a végtelen
misztériumát.
♡
Ha nem borzolja
szél a tó tükrét, rajta
a rózsa boldog.
♡ ♡ ♡
TÜKÖR APEVA
Táj
süllyed
alkonyba,
szórják lombjuk
a vízparti fák;
már hangod csupán
szélsuhogás
sóhaj mi
ködbe
száll.
♡