Budai Orsolya

Mackókalandok

Mackó mama, s két kis bocsa

játszani indult reggel,

szaladgáltak, bukfenceztek,

versenyeztek nagy hevülettel.

Elől futott Brumi Juci,

lába sem érte a földet,

nyomában járt Maci Lali,

hasította a zöldet.

- Másszunk fára! - kiált Juci.

Macimami mosolygott csendben.

Két kis fürge bocsa loholt, hangjuk

messze zengett a rengetegben.

Lali, mint kit darázs csípett,

ugrott kettőt, hármat,

nekiugrott azon nyomban,

a legnagyobb fának.

- Én is, én is! – kacag Juci.

- Mássz gyorsabban, mert jövök!

- Ügyesen! - szólt közbe Mami

-Lassabban, te huncut kölök!

-Fára mászni a legjobb móka,

én már csak jól tudom!

Papátokkal bocs korunkban

versenyeztünk is, bizony!

-Nem vagyok már olyan fürge,

elmackósodott a lábam.

Másszatok csak bátran, bocsok,

kedvem lelem a vidámságban!

-Helyetted is mászunk, Mami!

Fel-fel, egészen a tetőre!

Gyere, Juci, ne maradj le,

előre, csak előre!