Manapság divatos az a 'spirituális tanács', hogy: ha valami nagyon nem megy úgy, ahogy te akarod, akkor hagyd ott. Menj el! Hagyd elmenni! Sétálj el onnan! Ezt pedig értsd a pár/kapcsolatokra is!
Nos, ezzel személy szerint nem értek egyet. Ugyanis, mint minden mást, ezt sem lehet univerzálisan, ilyen módon kijelenteni. Hiszen vannak, akiknek pontosan ezt kell tenniük, mert az önmagukért való kiállás, a lezárás ilyen módon való megélése van jelen az életfeladatukban (horoszkópjaikban), ezt kell gyakorolniuk, megvalósítaniuk.
Ugyanakkor vannak, akinek pedig kitartóan, tudatosan, türelemmel kell - szintén divatos kifejezéssel élve - , 'dolgozni magukon', hogy az adott szituációt (valójában önmagukat) egy az egyben, pontról-pontra át tudják alakítani.
Másképpen megfogalmazva, mindig egyénileg kell ráérezni, és eldönteni, hogy nekünk mi a jó (nem külső hatásra), számunkra mi a legeredményesebb, mi az az életterv, ami valóban, hosszú távon boldoggá tesz. Fel kell tenni a kérdéseket, hogy megkapjuk a válaszokat:
Mi a célja ennek az egésznek? Miért történik ez velem? Mi az üzenete számomra? Megtettem-e mindent annak érdekében, hogy jól működjön az adott történet? Illetve, nem teszek-e többet? Mivel gátolom a megvalósulást? (Általában elég sok mindennel lehet ezt megtenni.) Van-e még helye az életemben az adott dolognak, embernek, esetleg már más történéseknek kell helyet adni? Mennyire partner a másik? (Akár párkapcsolatról, akár családi kapcsolatokról, akár munkahelyi, vagy baráti kapcsolatokról beszélünk.) Mi a belső képem? Mit szeretnék látni szívből megvalósulni az életemben? Milyen önismereti módszer segíthet a meglátásban?
Ezeket érdemes megvizsgálni többek között, amikor a változásokról döntünk.
Vannak olyan életek, amikor mindig kilépünk az adott szituációkból, hogy újabbakban oldjuk meg a konfliktusainkat, s ez így rendben is van. Illetve olyanok is, amikor egy hosszabb etapban, szakaszonként érjük el a változást ugyanazon kapcsolódáson, élethelyzeten (munka, hivatás, stb.) keresztül. Ez is rendben van. Van, amit elhagyunk, és van, amivel tovább megyünk. Nem mindegy azonban, hogy melyiket hogyan és mikor.
A leginkább célravezető 'módszer', hogy érezzük, tudjuk 'belül', hogy milyen az az élet, kapcsolat, munka, stb., amit mi szeretnénk látni az életünk vásznán, s engedjük, hogy ehhez elvezetődjünk.
Ehhez pedig türelem és önátadás kell. Bizalom. Hit. Bizonyosság. Tudás. Meg kell várni, amíg kihajt, beérik a termés. Mennyi ez az idő? Nos, több vagy kevesebb, de még inkább, pontosan annyi.
Addig is, élvezzük az utat! Nyilván, ez is nézőpont kérdése.
Bárhol járunk éppen, mindig érdemes ránézni az életünkre, a történésekre, és a belső hangra figyelni. Ez mindig eredményes.

Szeretettel:
Budai Orsolya

Kiegészítés:
Amikor azonban valaminek lejárt az ideje, akkor bizony azt szintén érezzük a szívünkben (tudjuk), s ott, akkor tovább kell lépni. Mert ez is így van rendben.
Szeretettel kívánok Mindannyiunknak további olyan életszakasz(oka)t, amiben erre a hangra, a saját lélekhangunkra hangolódva létezünk.

www.orsolyabudai.com
#tudatosság #freespirit #lélekotthon #élet #szívtér #lélek #legfelsőbbén #isten #jézus #fény #meditáció #subconscious #lélekotthon #teremtőerő #orsolyabudai #momentsoflife #megerősítés #teremtőkártyák #magasabbrezgésben #jelenlét #most #Erő #kiteljesedés #megvalósulás #mindigmindenidőben
#Hjubphoto #kazincbarcika