Sok 'spirituális tanítótól' lehet azt olvasni, hogy csak magaddal foglalkozz, határolódj el emberektől, akiktől 'rosszat kapsz' (ami egyébként útmutató szerepű), stb. Mindenki a saját szemszögéből, saját tapasztalásai alapján gondolkodik, tesz, és tanácsol (ami természetesen, a legtöbb alkalommal még mintakövetés). Azonban, ahogyan kijelenthetjük azt, hogy mindenki egyéni életúttal született, úgy azt is, hogy ennek párhuzamában nem ruházható fel mindenki ugyanazzal a megoldási sémával. Nyilvánvalóan vannak egyedi megoldások, illetve csoportosan hasonlóan járható utak. Vannak, akiknek egyfajta remete életet kell élniük ahhoz, hogy rálássanak az életük alakulására, mindenkitől fizikálisan elhatárolódva (természetesen lélekben össze vagyunk kapcsolódva), amíg másoknak a létezést kitártabban kell kezelniük. Ezek a folyamatok egy életen belül is váltakozhatnak, sőt, váltakoznak is.

Azt azért fontos tudni, hogy bárhogyan néz ki a külső világ, létezik egy szemmel nem látható, energetikai világ, amiben olyan összefüggés halmazok vannak, amik azon emberek számára érezhetőek, akik nyitottabbak erre. Látják, érzik a lelket, a lény-eget. Ezzel együtt, érzékenyen élhetik meg azon emberek jelenlétét, akik még nem látnak túl a 'fizikaiságon'. Viszont, 'ők' nem mások, csupán egy belőlünk. Mindannyian változatai vagyunk egymásnak. Ki ilyen, ki olyan megélésben. Az Egyből indultunk milliónyi megélésbe. Tehát mindenki éppen ott tart, ahol neki lennie kell. Igen. Ennek a napi életben való harmonikus megéléséhez bizony erős tudatosság kell, ami időnként még 'spirituális úton járó embereknek' is okoz némi zavart. Ez is természetes. Emberi testben energialények vagyunk, ám beláthatjuk, hogy még (a legtöbb esetben) a Jézus és Buddha szintért 'tenni kell'.

Amíg az ember nem 'lát', addig könnyebbnek tűnik a jelenlegi, fizikai valóságban élni. Akik viszont már látnak, érzékelnek, sejtenek, nekik megrezeg valami furcsa, valami ismerősnek tűnő ismeretlen. Ez bizony elérkezik adott pontokon. Ekkor mindenki elkezd keresni. Először a külvilágban látja meg a differenciát. Az emberekben, a párkapcsolatban, az emberi kapcsolataiban, az életeseményekben, a világ történéseiben (bántások, ráhatások, szenvedtetések, elidegenedések, tehetetlenség, ... és és... formájában). Észleli, hogy valami 'nem stimmel'. Valójában, minden stimmel (ez csupán egy projekció), viszont arra ösztönzi a külvilág (magának üzen), hogy megtalálja önvalóját (a magasabb szintet, az Istent, a Mindenséget, a Teljességet). Az önmaga békéjét. Ehhez valóban kellhet elvonulás, azonban amikor meglelte - részben, hiszen a teljesség elérése, tudjuk, Buddha, Jézus, felemelkedett mesterek szintet jelent - akkor akkor már rálát, hogy tulajdonképpen nem lehet úgy elhatárolódni senkitől, hogy megvonom a fizikai kapcsolatot. Ezt az elme gondolja, amíg határt szab azzal, hogy nem észlel. Persze nem is kell mindenkivel együtt élnünk, továbbá, időnként ki is kell vonódni a nagy nyüzsgésből. Fizikailag és energetikailag is. Azonban nem csupán magunk miatt, hanem mindenki érdekében. Ezekben a szakaszokban lehet 'önerősödni', egyre teljesebben összehangolódni magasabb rezgésű énünkkel. Ám összekapcsolódó mivoltunk okán, amikor mi eljutottunk valahová, és bizonyos csoport ehhez képest tud elérni szintén hasonló tartományokba, akkor ezt elő kell segíteni a gyakorlatban is (van az a horoszkóp, az az életfeladat, amely úgy élhető meg, ha ezt tesszük. Itt jöhet kívülről, emberektől olyan tanács, hogy csak magadra gondolj, viszont így nem élhető meg a hozott hivatás. Az elhívás, ami miatt itt vagyunk. Egyénileg és kollektíven.

Szóval, amire érdemes ránézni, hogy Neked milyen szereped van most itt, ebben a leszületésedben. Vajon Neked mit kell tenned mindenki más gondolatától, meglátásától függetlenül? Hol tartasz az életedben és merre haladsz? Mit tapasztaltál eddig, mit tanultál, mit tehetsz másképpen. Mit szeretnél látni, hogy megjelenjen? Nem egóból. Nem 'mások' látásmódján keresztül. Nem 'mások' vágyainak kielégítését megélve önmagadban. Hiszen akkor 'mások' életét élnéd. Te, viszont választottál valamit erre az életedre. Mit választottál? Választottál szenvedést, bántást, elhatárolódást, vagy választottál örömöt is, vidámságot, élet élvezetet? Mindezeket választottad-e egymás után, hogy láthasd a két pólust? Választottál válást, vagy egységben teljesedő párkapcsolatot? Választottál lemondást, vagy önmegvalósítást? Választottál bezárkózást, vagy az élet teljes megélését? Millió változat van. Neked van egy verziód, amit szeretnél belső indíttatásból megélni. Mindennek értelme van.

Mindannyiunknak megvan a Terve, a választása, a térképe, az elhívása, amelynek vannak variációi, de egy bizonyos ponton elérkezik az idő, hogy lássuk az egységet, az utat, és legfőképpen azt, hogy ez mindenkinek egyéni, és magának kell ránéznie (esetekben, az elinduláshoz kell segítség, tisztán látó emberektől, sőt, fontos a kapcsolódás, mert elmozdít). Tehát a kérdés, hogy Te mit választottál? Amint rájössz, azon az úton haladj. Adott energetikai időszakokban lehet 'gyorsabb' és 'lassabb' az átalakulás. A Te döntésed, hogy min tartod a fókuszt. Ez a mi döntésünk. Mit választottál? 

Rá tudsz érezni. A képesség benned van! 

Szeretettel: Budai Orsi