Kincses János: Karantén szépség

Férfitársamtól hallottam a minap a mostani karantén-helyzet egy újabb negatív és nehezen tolerálható aspektusáról. Nevezetesen, hogy az utcai maszk-viselet a gyengébb nem esetében nemhogy előnytelen, hanem egyenesen megbocsáthatatlan! Egyszerűen azért, mert a maszk eltakarja viselője helyes vagy még helyesebb vonásait.

Megvallom, engem eddig még nem nagyon foglalkoztatott ez a kérdés; nemcsak koromnál és családi állapotomnál fogva, - mert azért én is szeretem a szépet, - egyszerűen azért, mert elég gondot okozott az új kijárási-időbeosztás megszokása, a sorakozás a különböző üzletek, stb előtt...

Aztán a sors kegye /mert annak kell gondolnom! /, hamarosan segített a helyén kezelni ezt a problémát...

Még aznap a gyógyszertár előtt voltam kénytelen újólag sorakozni, ami önmagában sem a legjobb program, hát még a minapi kellemetlen tapasztalatomra emlékezve; jelesen, hogy akkor/még/ nem volt maszkom. Adott a kedves asszisztens, jó áron, de lesújtó pillantások kíséretében és azzal sem loptam be magam a szívébe, hogy ágáltam, méltatlankodtam, hogy nem látok, lecsúszik, párás lett a szemüvegem...

Tehát sorakozok kint; előttem valaki, már, az ajtónál, mögöttem valahol valaki, kellő távolságban. Közben jött egy autó, át kellett rendezni sorainkat; ekkor pillantottam hátra, épp csak egy másodperc erejéig, hogy tudjam, hol áll mögöttem az illető /hölgy, mint megállapítottam/, hogy tartani tudjam a megfelelő távolságot. Ennyi! Vissza a sorhoz/ba!... De még várni kellett, így egy idő után mégiscsak hátrafordultam és beszédbe elegyedtem a mögöttem lévővel. Lassan derengett fel előttem, beszélgetés közben, hogy sorakozó-társam a család régi ismerőse, egyik gyermekünk szimpatikus tanító nénije. Persze úgy tettem, mintha első pillanatban ráismertem volna - alig volt égő! Egyetlen mentségem, hogy a maszk miatt nem ismertem meg. No, végülis bejutottam, de nem volt nálam elég pénz... Gyorsan kisiettem és kihasználva régi, kedves ismerősöm felismerését, kölcsön kértem tőle. Adott is szívesen hozomra. Fizettem, kijöttem, hálálkodtam, elköszöntem.

De az eset után egyfolytában azon törtem a fejem, miért nem ismertem fel a külsejéről, a hanghordozásáról, alakjáról? Hiszen sokszor találkoztunk, beszéltünk is azóta, hogy gyermekünk felnövekedett.

Aztán hirtelen beugrott: hát a maszk!... Most csak a s z e m é t láttam. Máskor az egész arcát; így soha nem figyeltem a szemét.. Pedig szép szeme van. Nemhiába mondják: a lélek tükre.... A lelkét is szépnek láttam... Azután főleg, hogy kisegített a fizetésnél...

Hát, férfi társaim, ne aggódjatok, az igazi szépséget egy ilyen textil darab s o h a nem lesz képes elrejteni értő szemünk elől. Csak a lényegre kell összpontosítanunk!

#karantenmesek

Szerkesztette: Budai Orsolya

-

KORTÁRS TÜKÖR

Irodalmi és Művészeti Magazin

-

www.orsolyabudai.com

-

https://budaiorsolya.blogspot.com