Inna Vogel

FRANKFURTI FEKETE

   Grünwald asszony még az eddiginél is jobban imádja sznob milliomos életét. Ó, igen! Pénz mozgatja a világot! Nem mintha odalenne Frankfurtért. Szürke házfalak, savanyú népség, sör-virsli, kaszárnya hangulat, vas- meg betonszag. De a pénz... a drágalátos pénz, az csodákra képes! Férje bizonyos értelemben királynővé tette a tizenhat év együttlét alatt. Marlene Dietrich élete az övéhez képest csupán optikai csalódás volt.

   Habár az utóbbi négy évben agyon kínlódta magát a házasságukban. Négy évvel ezelőtt ugyanis Grünwald úr agyvérzést kapott. Eleinte még élvezte is, hogy átveheti az uralmat birodalmuk felett, és kormányzóként intézheti a csip-csup ügyeket. Imádta a férjét öltöztetni. Végre, hála az ő divatvénájának, nem úgy nézett ki, mint egy ízlésficamos kakadu. Ápolónőt fogadott mellé, aki azonban kilencven fokon mosott, sterilszagú kórházi ágyneműskosárrá változtatta az egész házat. Miután kirúgta, kevésbé mániákus, annál inkább szexéhes ápolót alkalmazott. Ez sem volt elég. Grünwald úr nyomorúságos jelenléte miatt, érzelmi állapota fokozatosan romlott. Eluralkodott rajta a pánik és a kétségbeesés. Úgy érezte, elvesztette önmagát. Aludni se volt képes altatók nélkül. Egy szép napon arra ébredt, hogy halálosan meggyűlölte a férjét. A pénzét viszont nem. És Grünwald úr hallani sem akart válásról. Így hát, amikor Don Juan felmondott, Grünwald asszony elkezdte kidolgozni a B tervet.

   Bekapcsolja a tévét, mindjárt kezdődik a Casablanca. Vigyázva, ki ne löttyintse a tökéletesen kikevert French 75 koktélját, lehuppan a zöld színű Chesterfield kanapé sarkába, majd rágyújt egy kubai Romeo y Julieta szivarra.

- Prost, mein Liebling! - emeli magasba a pezsgőspoharat, és hamis mosollyal a hajcsavarókkal teli fején, odabiccent Grünwald úrnak.

Gondolatban hallja férje sziszegő hangját, amint bőszen ellenkezik: Drágaságom, legszívesebben ököllel nyomatékosítanám a tényt a képeden, mennyire kígyó vagy! Mondanám, hogy rúgj belém, de mivel ez már nem lehetséges, így arra kérlek, az egészségemre se igyál! Mintha gúnyos vigyort látna rángatózni férje pofáján. Ez képtelenség! Hetek óta merev, akár a bot. Biztosan csak képzelődik.

   Humphrey Bogart éppen megpillantja Ingrid Bergmant a bárpultnál, Grünwald asszony pedig kényelmesen felrakja lábát a márvány dohányzóasztalra. Szeme sarkából figyeli

Grünwald urat, aki mozdulatlanul ül a zongoraszéken, miközben őt méregeti. Különös, gondolja. Valami megváltozott... talán a képzelete játszik vele. Hirtelen kezd lehűlni a nappali. Megborzong egész testében. Hidegtől, irtózattól, undortól... Libabőrös lesz. Valahol nagyon mélyen a gyomrában, ösztönszerűen felteszi a kérdést: Mire készülsz, te szemét?

   Újabb koktélt kever ki. A férjét nézi. Milyen elegáns ebben a szürke golf pulóverben. Micsoda sármőr! Ezt a pólót négy éve választotta neki, az agyvérzése napján, egy Hugo Boss márkaboltban. Vigaszdíjnak szánta. Valami mégis hiányzik róla... valamit elfelejtett...

Meg ne próbáld, te kígyó, hallja Grünwald úr bosszús hangját süvíteni, egészen közel a füléhez. Ismét megborzong.

   A pincében, a munkaasztal fiókjában a fagyálló mellett, megtalálja a fekete bársonyszalagot, amit öt hete vásárolt, az elhunyt iránti tiszteletből. Kezébe fogja a fényképet, amelyen Grünwald úr szürke golf pulóverben a zongora széken ül, s már éppen a fénykép sarkára illesztené a darabka szalagot, amikor erős, jéghideg szorítást érez a csuklóján.

Illusztráció forrása: https://hu.pinterest.com/pin/182818066111705160/ 

--------------------------------------------------------------

Szerkesztette: Budai Orsolya