HAIKUK
Kicsiny pipitér
korán tavaszt csempészett
szívem csücskébe.
♡
Tulipánszirom
issza harmatcseppecskék
gondoskodását.
♡
Reggeli réten
harmatcseppek gömbölyded
alakja csillan.
♡
Szívdobbanásnyi
csend magához öleli
a fázó lelket.
♡
Tekintetedben
megtaláltam magamat,
szívem bimbót hajt.
♡
Vadrózsa csókot
lopott őszi napfénytől,
piroslik tőle.
♡
Habcsókillatú
álomként suhan végig
ajkad ajkamon.
♡
Könnyezik az ősz;
harmatcsepp rózsa szirmán
érzékeny búcsú.
♡
Hála járja át
szívem minden kis zugát,
szeretem a mát.
♡
Emelt lélekkel
tipegek tarka avar
ölelésében.
♡
Leheletfinom
felhőtakaró ásít
vörös alkonyon.
♡
Esőillatú
derűvel áldott mosoly
igazgyöngyöt ér.
♡
Mindig remélünk,
még ha kincsünk, a szívünk
jéggé fagyott is.
♡
Fenyők zöldellnek
jéghideg, kietlen tél
ölelésében.
♡
Indigókék éj
borul susogó tájra
téli alkonyon.
♡
Hasad a hajnal,
piros pöttyös bögréből
kávé gőzölög.
♡
Vörös, kelő Nap
hamuszürkévé hamvad
munkába menet.
♡
Lassú, gyors, lassú
ütemre lüktet a kín:
elengedtelek.
♡
Néha úgy érzem,
a gyertyaláng az éjben
vagy te énnékem.
♡
Némaság és csend
színtelenül roppannak
a jeges tájon.
♡
Szívbemarkoló
csend fonja át a testem;
valami múlik...
♡
Téli hajnalon
boldogság kék madara
pihen szívemen.
♡
Adventvasárnap
nyugalomra lel a szív
Isten házában.
♡
Összekovácsolt
szíveket összeköti
az emlékezet.
♡